Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Kriskóné Dávid Mária: Népi Iparművészeti Múzeum – Mai alkotók

Az intézményben rendszeresen (évente 1-2 alkalommal) szervezünk népi iparművészeti zsűrit. Ezt vagy a Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesület tagjai és egyéb alkotók részére vagy az országos pályázatok résztvevői számára tesszük. Szeretnék röviden kitérni a zsűrizés általam tapasztalt problémáira. Jó néhány alkalommal vettem részt az egyes pályázatok meghirdetését követően vagy egyéb alkalmakkor a zsűri munkájában. Az alkotók jelentős része ma joggal vagy sem, de úgy véli, nincs egységes szempontja a bírálatnak, az elért eredmény az elfogadhatónál nagyobb mértékben függ a bírálók személyétől. A zsűri tagjainak véleménye jelentősen eltér abban is, mennyire legyen elfogadott vagy éppen támogatott a hagyománytól erőteljesen eltérő forma, díszítmény, funkció. Az erőteljesen újszerű alkotások ma még sokkal több vitát váltanak ki egy-egy zsűrizés alkalmával, mint a hagyományos, klasszikus, az eredeti darabot szinte hűen másoló népi iparművészeti tárgyak. Bizonyos műfajok (pl. nemez, csuhé figurák) néhány évtizeddel ezelőtt még merev elutasításba ütköztek, ma már a legtöbb esetben ezeket is elfogadja, zsűri számmal illeti a bíráló bizottság. A népi iparművészet területén sokan és sokféleképpen munkálkodnak, esetenként súlyosak a gondok, de úgy vélem, a helyzet mégsem egészen reménytelen, köszönhető mindez más egyéb mellett a magyar népi hagyományok, a népművészet több évszázados kikristályosodott megtartó erejének. A kétségtelenül meglévő nehézségek ellenére ma is sokan, idősek és fiatalok, képzettek és amatőrök, városiak és faluban élők fordulnak a népi díszítőművészet felé. Egyre több a népművészeti egyesület, céh, egyéb civil szervezet, amely működése fő céljának a népi hagyományok ápolását, továbbfejlesztését, a felnövekvő új generációval való megismertetését, megszerettetését tartja fő feladatának. Szinte minden településen működik művészeti iskola, szakkör, továbbképzés. Fontos, hogy mindenütt az igazi értékeket, minőséget tartsuk szem előtt, váljon el az ocsú a búzától. A magyar kézműves hagyományok, népművészeti értékek óhajtott és kívánt szintre emelésének elengedhetetlen feltétele, hogy a készítők, alkotók találják meg azt az egészséges egyensúlyt, amelynek a hagyomány és a mai, 21. századi élet közötti összhangot kell megteremtenie. Ma már nem elég, (de szükséges) ha egy tárgy szépen, hagyományos módon elkészített és díszített, a vásárlók nem elsősorban műtárgymásolatokra vágynak. Akkor válnak a magyar nép sajátos kultúráját tükröző alkotások az életünk szerves részévé, ha azok a mindennapjainkat is jól - a távol-keleti tömegárunál jobban - szolgálják, nem merevednek vitrinbe, falra kerülő dísztárgyakká, hanem a hagyomány talaján állandóan formálódva, korunk követelményeihez igazodva használati tárgyainkká nemesednek. Ehhez szeretne tudatos, végiggondolt, rendszeres szakmai segítséget adni a Népi Iparművészeti Múzeum a gyűjteménnyel és egész tevékenységével. 458