Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)
Martin Mešša: Nagyméretű kortárs faszobrok a Východnái folklór fesztiválon, s ezek hatása a jelenkori szlovákiai faszobrászatra
térségeit vagy tevékenységét ábrázoló alkotások. Ennek megítélése gyakran nagyon nehéz, mert ehhez jól kell ismerni a konkrét alkotó egyéb munkáit, azokat is, melyekkel nem jelentkezik a nyilvánosság előtt vagy a vásárokon. Értem az alkotó útkeresést, melyen a kortárs fafaragók többsége végigmegy. Megismerkedik a professzionális fafaragó művészek alkotásaival, ismeri a templomok régi szobrait, a különböző korokban készült és különböző stílusú alkotásokat, a gótikus, barokk, realista, eklektikus, 19. századi és a modern 20. századi szobrokat. Az alkotás vágya, a darab fából szobrot faragni gyakran különféle utakra vezeti az alkotót, ezért az alkotótáborokban, de magában az amatőr fafaragó alkotásában is állandóan találkozunk ezzel a kereséssel, ami hol sikerültebb, hol kevésbé sikerült formában nyilvánul meg, tehát saját fafaragó képességeit vegyíteni igyekszik a hivatásos művészeti irányzatok törekvéseivel. A szlovákiai kortárs faszobrászat terén ezzel ellentétes tendenciákkal is találkozunk, mégpedig olyan ügyes egyének fafaragásaival, melyek tematikusán a népéletet ábrázolják, népviseletes figurák, falusi népéleti jelenetek, elfeledett tevékenységek formájában, ám melyekből hiányzik a művészi megfogalmazás. Ezek között is sok érdekes, figyelemreméltó alkotás található, melyek alkotóik ügyességéről, a kés- és vésőhasználat mesteri módjáról, a fának, mint alapanyagnak tökéletes ismeretéről tanúskodnak. Problémát okoz a széleskörű művészeti megnyilatkozások rövid és kifejező megnevezése, ahová a hagyományos népit ill. népiest távolról követő, vagy csak ahhoz hasonlító fafaragások mellett az amatőr törekvések stíltermékei, a naiv gondolkodás és megnyilatkozás tárgyiasult eredményei, de a spekulatív, olykor rafinált modern képzőművészeti törekvések is besorolhatók. Túlzottan leegyszerűsítenénk a dolgot, ha e széles kínálat minden megnyilatkozását népinek tartanánk a szó hagyományos néprajzi értelmében. Ezek többségének ugyanis semmi köze sincs a hagyományos népművészethez, még akkor sem, ha magát reklámfogásból annak is nevezi, de még akkor sem, ha külső ikonográfiái és formai jegyek erre utalnának 1 . Ezért a vytvarná kultúra Tudu (a nép művészi kultúrája) 2 terminológia, melyet a néprajzkutatók egy része már elfogadott és előnyben részesít, talán kifejezőbben jelöli meg a népi környezetben létrejött és formálódott kortárs és múltbéli művészeti megnyilatkozások alkotásait, mint a l'udové umenie (népművészet) terminológia. Kétségkívül egy részük magas színvonalú és joggal nevezhető művészi alkotásnak. Éppen erről van szó, hogy ezeket az alkotásokat a népművészet kortárs megnyilatkozásaiként, vagy kortárs művészeti alkotásokként kell-e értékelnünk, s itt kiemelem a kortárs jelzőt, melynek a hagyományos művészettől eltérően mások a feltételei, összefüggései, motivációs tényezői és motí1 JERÁBEK, Richard 1982. 565 2 JERÁBEK, Richard 1989. 7 446
