Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Fejős Zoltán: Hagyományemlék?

A turizmus tárgyi kelléktárát nagyjából három kategóriába lehet osztani. Tárgy­készletében is elválik a színhely, ahol a turisták tartózkodnak, az attrakció vagy a látványosság, amit megtekintenek, valamint a mozdítható - az emléktárgy -, amit hazavisznek. Mindhárom tárgycsoport gyűjtő jellegű kategóriát jelent; tartalmuk összetett és változékony, esetenként egymást is átfedhetik. A három nagy csopor­ton belül van némi párhuzam a kulturális javak előállítását, bemutatását és forgal­mazását illetően, de lényegesebb, hogy az egyes kategóriákat sajátos vonások jel­lemzik. Az utazást, a másutt eltöltött időt megörökíteni hivatott, s egyben birto­kolható tárgyféleségek jegyeit elsősorban a funkció és az előállítás alapján érde­mes körülhatárolni. Az emléktárgy az utazás személyes tapasztalatainak, élményeinek kísérője. Művelődéstörténetileg könnyen és jól igazolható, hogy az utazás és az emléktárgy édestestvérek. Ennek ellenére feltehető a kérdés, hogy mennyiben változékony az emléktárgy jelentése, vagy másként: mindig s minden utazási típusban ugyan­olyan szerepet tölt(ött)-e be. Az kétségtelen, hogy az utazás, a modern turizmus teremtette meg tömegméretekben az emléktárgy kategóriáját és a családi életben gyökerező emlékfotó egy meghatározó típusát, az utazási képek műfaját. Mind­kettő tömegesen készül, s olyannyira hétköznapi, triviális, hogy létüket ma már magától értetődőnek vesszük. Pedig az emléktárgy gyűjtőfogalom, nem is biztos, hogy pontosan meghatározható. Normatív módon azonban rendszerint lekezelő módon, mint valami szükséges rosszat emlegetjük. (Persze, csak addig, míg mi magunk nem leszünk emléktárgyvásárlók. De még ekkor is szeretjük magunkat a többiektől megkülönböztetni, mondván: mi nem vagyunk olyanok, mint „ők", az „ízléstelenségek" fogyasztói...) A differenciáltabb kép érdekében megkülönböztethető elsődleges és másod­lagos emlék. Az előbbi az „igazi" emléktárgy, vagyis az, ami annak készül, az uta­zók, turisták kiszolgálásához szükséges termék. Előállítása változatos: egyéni al­kotás éppúgy lehet, mint kézműves keretek között vagy iparilag, futószalagon elő­állított sorozattermék. Ezzel szemben létezik a másodlagos emléktárgy, ami bár­mi, a meglátogatott hellyel kapcsolatos dolog lehet. Bármilyen tárgy, akár valami­lyen efemer utazási kellék akkor válik szuvenírré, amikor az utazó az objektum­nak emlékőrző és felidéző értéket tulajdonít, és elteszi. A szubjektív viszonyulás­nak, az emlékezési vágynak határozott elsőbbséget tulajdoníthatunk a tárggyal szemben. Különbség van az egészében és a csak részletében megőrizhető emlé­keztető tárgyak között. A turista nem viheti haza a meglátogatott természeti ritka­ságokat, építészeti emlékeket, de van, aki például egy kis kődarabkát szeretne be­lőle elvinni. Hasonló, s az előbbihez képest „ártatlan" emlékőrzés az első tengeri fürdőzés után üvegben hazavitt tengervíz, tengerparti homok funkciója is. Ezzel szemben egészében tanúsítja a személyes jelenlétet és élményt a nevezetes műem­lék meglátogatásához váltott belépőjegy, a szállodából hazavitt törülköző, a kocs­398

Next

/
Thumbnails
Contents