Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)
Takács Miklós–Vaday Andrea: Avar edényégető kemencék Kompolton
Az elterjedési terület vázolt különbözősége ellenére: a sütőharangok kutatása szoros kölcsönhatásban állott és áll a kézzel formált bográcsokéval 83 . Még akkor is, ha egy további különbség is adódik: a korongolatlan bográcsok időrendjéről folyó vita csak ritkán terjedt át a sütőharangok értelmezésére. így a sütőharangok esetében is a Szarvas - rózsási, illetve Doboz - hajdúírtási telep közlése 84 tanúsította elsőként azt, hogy e formával a koraközépkor esetében is számolni kell. A bográcsokon túl igencsak érinti a sütőharangokat Szőke Béla Miklós 1980-as tanulmányának azon tétele, miszerint e két, kézzel formált edény alak, valamint rajtuk kívül a pecsétlőhengerrel kivitelezett minta, illetve a kézi korongon formált fazekak egyes típusai is azonos lelethorizontba tartoznak 85 . Az újabb telepfeldogozások közül különösen a tiszántúliak támasztották alá újabb példákkal Szőke Béla Miklós tételének igazát. Ezzel szemben viszont az utóbbi évek feltárásai és feldolgozásai alapján egyre valószínűbbnek tűnik az is, hogy - a kézzel formált bográcsokkal ellentétben - a sütőharang nemcsak egy szórványosan továbbélő edényfajta lehetett az Árpád-kor első harmadában. E viszonylag kései használat példái a Nagyalföldön az újonnan közölt Tiszalök-rázomi 86 , a Kisalföldön pedig a Mosonszentmiklós - Egyéni-földeki, illetve Lébény-Bille-dombi 87 darabok. A fentebb már többször utalt eperjesi telepfeldolgozás szerzője, Bálint Csanád tett elsőként kísérletet nemcsak a sütőharangok tipológiájának kidolgozására, hanem ezen edénytípus származásának a meghatározására is. 88 Az illető edényforma eredetét nem a steppén, hanem a Mediterráneumban kereste. A Földközi-tenger partvidéke irányába történő tájékozódást két, vitán felüli - az Eperjes-publikáció megjelenése óta eltelt tíz év alatt sem gyengült - érv segíti. Egyrészt az, hogy a sütőharang a Mediterráneumban egy ősidők, azaz legalább a bronzkor óta ismert lepénysütő alkalmatosság 89 . Másrészt pedig az, hogy az elemzett edényforma az eurázsiai steppén vagy teljesen ismeretlen, vagy pedig - a legkedvezőbb esetben is - csak néhány, szórványos példája kutatható fel 90 . Sőt - Bálint Csanád érveit bővítve - az sem lehet kétséges, hogy ezen edényformát a kelet-európai, 83 SZŐKE Béla Miklósl980. 182-188. 84 KOVALOVSZKI Júlia 1960. 37. old. XII. t. 2-7; KOVALOVSZKI Júlia 1975. 209. old.; ill. 5. kép 1-10. 85 SZŐKE Béla Miklós 1980. 182-188. 86 MÉRI István 2000. 52. kép 3; 56. kép 2; 62. kép 1 (a 14. ház leletei) 87 TAKÁCS Miklós 1996. 170. 88 BÁLINT Csanád 1991. 58-61. 89 Az edénytípus Balkán-félszigeti felhasználását elemzi: FILIPOVIC Milenko 1951. 73-78; RÖMER Béla 1966. 390-422. 90 Ilyennek tekinthető talán néhány meredek falú tál részeként közölt, kézzel formált töredék. így pl. a kelet-európai steppe északnyugati sávjában, a Dnyeper és a Déli-Bug között fekvő, teterovkai telep egy edénye: RUSANOVA, Irina P. 1973. 14. t. 20; valamint a moldvai Bornisban, napvilágra került, töredékes „tál": TEODOR, Dan G 1997. 12. ábra 7. 38
