Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

V. Szathmári Ibolya: Hajdú-Bihar megyei tapasztalatok a múzeumok és a népi iparművészek együttműködésében

sajátos helyzetet képviselnek. Ez a sajátos helyzet a Déri család felbukkanásától kezd kialakulni. Az 1902. évi alapítás időszakában ugyanis még ebben a múzeumban is elsősorban a helytörténeti gyűjtemények gyarapodtak olyan kiváló munkatársak munkássága révén, mint Zoltai Lajos vagy Ecsedi István. Bámulatra méltó az a gyűjtő-, ásató-, kutató- és tudományos feldolgozó munka, amit a polihisztor Zoltai Lajos 1905-től szinte teljesen egymaga végzett a debreceni múzeumban a muzeológia csaknem valamennyi területén. Munkáját 1912-től Ecsedi István néprajzkutató segítette, akinek elsősorban a hortobágyi- és a kismesterségekre vonatkozó gyűjtései vetették meg a mai napig is egyedülállóan gazdag néprajzi gyűjtemény alapjait. Kettejüknek köszönhetően tehát már a 20. század elején egy páratlanul gazdag helytörténeti gyűjteményi anyag jött létre a Déri Múzeumban, amit a későbbi munkatársak gyűjtései szisztematikusan kiegészítve gyarapították tovább. Először Déri Frigyes 1920-as évek eleji felajánlása, adománya emelte ki a Déri Múzeumot a szűkebb helytörténeti gyűjtemények köréből. Tudatos gyűjtőmunkával létrehozott, általános művelődéstörténeti gyűjteménye a világ minden részéből származó anyagával valamennyi klasszikus kultúrát és tárgykört felölel. Talán kevesen tudják róla, hogy a „műgyűjtőDéri érdeklődött a néprajz, elsősorban népművészeti tárgyak iránt is. Gyűjteményében hortobágyi pásztorviselet, népi kerámia, bútor és más paraszti használati tárgyak is fellelhetők voltak. Néprajzi vonatkozásban azonban legjelentősebb terve az volt, hogy az egész magyar népterületről összeállíttasson egy olyan képes albumot, mely a magyar népművészetet méltóképpen reprezentálja. Felismerve a korábbi romantikus szemléletű vállalkozások fogyatékosságait (Bilder aus Ungarn, Scenes aus Ungarn stb.), az album megszerkesztésére a magyar néprajztudomány akkor legjelentősebb képviselőit, Bátky Zsigmondot, Györffy Istvánt, Madarassy Lászlót és Visky Károlyt kérte fel. Mindebből nyilvánvalóan tükröződik az a szándéka, hogy az albummal a magyar nép valódi értékeit akarta bemutatni. A munka elkészítésére a kor ismert grafikusait kérték fel, azokat, akik korábban már tanújelét adták a néprajz iránti érdeklődésüknek."

1 A háború utáni súlyos gazdasági nehézségek, majd a közeledő infláció miatt azonban az albumot nem sikerült kiadni, ezért Déri úgy rendelkezett, hogy a már elkészült grafikákat a debreceni Déri gyűjteményhez kell csatolni. A 328 darabból álló 38x52 cm-es, különböző technikával (aqvarell, tusrajz, tempera, kréta) elkészített grafika és 151 nagyméretű fotó az egész magyar népterületről ad áttekintést a helyszíneken készített enteriőrökkel és a múzeumokban őrzött egyedi, népművészeti tárgyak megörökítésével. Sajnos a grafikai gyűjtemény, melynek anyaga a kutatók számára az anyagi kultúra egészére vonatkozóan ad egyszerre művészi és hiteles ábrázolást, olyan formában, ahogyan azt 1 VARGA Gyula 1977. 195. 386