Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Cs. Schwalm Edit: Múzeumi gyűjtemények szerepe a népi iparművészek tervező munkájában

igazodó díszítményt. Időnként kisebb nézeteltéréseink is akadtak: pl. nem az a szép, ami zsúfolt. Meg kellett tanulni, hogyan lehet ma használatos lakástextileken alkalmazni a régi sátorlepedők és abroszok hímzését, hogyan lehet a nagy felületeket díszítő változatos technikákkal és motívumokkal szerkesztett kompozíciókat úgymond átültetni, átszerkeszteni úgy, hogy az összhangja ne csorbuljon. A fafaragóknak is sok problémát kellett megoldaniuk ahhoz, hogy mai környezetbe illő és használható tárgyakat készítsenek. Itt is gyakori volt a zsúfolt díszítés, amely sokszor a tárgy funkcióját is zavarta. Az utóbbi évek munkái bizonyítják, hogy sikerült megtalálniuk a tárgyformálás és díszítmény egyensúlyát. A megyében dolgozó fazekasok figyelmét felhívtam a rendkívül szép, és nem eléggé ismert gyöngyösi-egri kerámiára. Ezek stílusjegyeinek figyelembevételével igen egyéni hangvételű harmonikus díszítésű kerámiák születtek, mint ezt majd az élő népművészeti kiállításunkon látni fogjuk. A viselettervezőknek két területen is munkálkodniuk kell. Egyrészt ma is hordható ruhákat készítenek úgy, hogy abban benne van az adott táj jellegzetes formavilága, a különböző öltözetdarabok összhangja, a díszítmény harmóniája és jellemző a természetes anyagok (len, kender, kékfestő) használata. A Heves megyében dolgozó, kitűnő viseletkészítők ruhái országos pályázatokon rendszeresen a kiemelkedő díjazottak között vannak, és munkáikat világszerte ismerik. Másik területük a hagyományőrző együttesek ruháinak elkészítése. Ebben is segítséget tud nyújtani a múzeum archív fotóanyaga, valamint az eredeti múzeumi viseletdarabok tanulmányozása. A megfelelő ruha alapanyag megtalálása szokott gondot okozni. A viselettervezőkkel a múzeumoknak kétirányú a kapcsolata. Azon túl, hogy a múzeumi tárgyak tanulmányozásával segítjük tervező munkájukat, ők is segítenek nekünk viseletrekonstrukciók készítésében egy-egy kiállításhoz kapcsolódva. A nyerges mesterség megtanulása, a nyeregkészítés nem képzelhető el, a szakirodalom kitűnő ismerete mellett, a múzeumi tárgyak tanulmányozása nélkül. Ezt a munkát több múzeum - Déri Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum - is segítette, a végeredmény - mint ezt kiállításunkon is látni fogják - néhány remekbe készült nyereg. A Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet „saját múzeummal" rendelkezik. Tervező munkájuk forrása a kitűnő dokumentáció, valamint az alkotóházakban található, a megye szőttes- és hímzőkultúráját reprezentáló textilgyűjtemények. Azt hiszem, ezzel a néhány, kiragadott példával is sikerült érzékeltetni, hogy egy népi iparművésznek, ha szép, használható és a hagyományokban gyökerező tárgyat kíván készíteni, fontos megismernie a múzeumi gyűjteményeket. Egyet azonban sohasem szabad elfelejtenünk. Egy míves tárgy elkészítéséhez nem elég a népművészet klasszikus alkotásain nevelkedett szemlélet és technikai felkészültség. Legfontosabb az alkotó egyéniség, aki ismeretei birtokában saját énjét adja, hozzáteszi a művészi pluszt, újat teremt. A népművészet szellemiségét 382