Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Bánszky Pál: A hagyomány és korszerűség viszonyának alakulása az utóbbi 50 év tárgyi népművészetében

Az emlékoszlopnak és az emlékműnek is kialakult a népművészeti indíttatású példája. Az egyik első emlékoszlop 1975-ben a tokaji népművészeti alkotótáborban készült, és a Tokaji Alkotóház és a Tisza-Bodrog összefolyásánál került felállításra. A nyárfából készült 16 méter magas oszlop, 12 ízelésével - utalva az év naptári felosztására - tetejében szarvra emlékeztető plasztikai jel között a Napra utaló kocsikerékkel. Több alkotótáborban készítettek emlékoszlopot, illetve „táborfát", mint például a tatabányai Országos Bányász, valamint a Komárom megyei faragó táborokban, vagy a Zagyva-Szántói Emlékparkban. Az emlékművek közül csupán egy kiemelkedő színvonalú, zsindely-tetővel fedett 32 sírjellel és 3 mózestáblával ellátott uszkai II. világháborús emlékművet említem, amely Erdélyi Tibor táncos-faragó népművészet mesterének munkája. A hagyomány átvétel nem lehet mechanikus másolás, üres konvenció. A hagyománykövetést nem lehet csupán könyvből megtanulni. Szükséges hozzá az életerő, a tehetség, az egyéniség, a saját élmény. Az a fontos, hogy legyenek meg a létrehozott műben - Fülep Lajos szavaival - „csirái, elemei minden nagy művészetnek". A hagyomány követése nem lehet gátja az alkotó fejlődésnek. Van, aki iparművésszé válik, mint a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának tagjai közül tucatnyian. Van, akinél erőteljesebben jelentkeznek a személyiség jegyek (lásd pl. Császi Ferenc, Horváth Béla népművész mestereket), sőt csak rá jellemző stílust képes kialakítani. Hagyományt őrző, ugyanakkor haladni képes, nyitott szemléletű alkotó emberekre van szükség. Korunkban a tárgyi népművészet, ha tovább akar élni, a mai szükségleteiből kell, hogy kiinduljon. A hagyomány az ember műve, ezért azt szüntelenül újra kell értékelni. A hagyomány és korszerűség, népművészet és modern művészet nem feltétlenül ellentétpár, feltételezheti, és jól ki is egészítheti egymást. Meg kell találnunk a módot, hogy elfelejtett ősi, vagy már nagyon kevesek által ismert technikai és mesterségbeli tudásunk, a nép kultúra szemlélete és az erre épülő érzékelési képességünk az adott körülmények között egyre több tevékeny alkotóember részvételével a mai környezetünkben éljen tovább. Az ősi, nagyon távoli múlt és a kihívóan modern gondolkodás feszültségében talán nagyobb lehetőségünk van megtalálni a TÖRVÉN Y-t, mely, ha nem ismerjük is, meghatároz bennünket. 376