Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Zábrátzky Éva: Történeti mondák Bakó Ferenc gyűjtéséből

Balogh István 88 éves Vidrócki Bátor ember vót az, meg fain is vót. Piros mint a rózsa, nem volt magas ember, de sugár ember volt. Akinek csak lakzija volt, ő minden lakziba megjelent. Úgy hittak, hogy Kulla Lajos, annak volt lakzija. Éjfél után egy órakor átgyött aztán hozzánk, akkor oszt nem láttuk többet. Meggyött a híre, hogy a tiribesi réten ütték agyon. Maconkára akartak bemenni az urasághó, de a cimborája nem akart. Marci nem félt, azt mondta: "Ne féj semmit, csak gyere utánam!" Előre ment, a cimborája meg hátulru ütte fejbe baltájával. Még oskolába jártam. Itt legeltetett Vidróczki a Közép-bércen az erdőbe, oszt ősszel, mikor Egerbe a servita búcsú van, akkor vittem neki kunpérost. Édesapámnak cimborája volt, mert idevaló volt ez a Vidróczki. Édesapám mondta, hogy vigyek neki egy kosárba kumpérost. Bejárt nálónk, az édesanyám ágyán is hált. Ha begyött a faluba, hát olyan helyen kellett fektetni, ahol nem is gondolták. A család között feküdt a komorába. Mink vótunk hárman, mindég egy ágyon hátunk gyerekkorunkba. Nem úgy, mint most, hogy mindenki, mihelyt az anyjábul kiesik, külön ágyon alszik. Mikor egzekvátak, Járánázáró volt itt egy pandúr, úgy hogy civilbe voltak a pandúrok levetkezve, aztán a papnak a párbéréé egzekvátak akkor, itt meg a papnak borzasztó sok bora termett. Este beadtak egy hordó bort a paroklyáró, hogy a pandúrok meg apám meg Bugyi Jancsi igyanak. Azt mondája az egyik pandúr apáméknak: Hajjátok, tik olyan gazdaemberek lehetnéket, hogy ki se tudom mondani. Kérdezték oszt apámék, hogy mivégre lehetnének olyan gazdagok. „ Hát azér, hogyha tik csak azt mondjátok meg, hogy Vidróczki hol van, ennyi meg ennyi pénz van rá kitűzve." Mer akkor már nagyon keresték. Vidróczki meg itt mulatott, úgy hívták, hogy Bőgyi Pesta. Ott mulatott akkor éjszaka. Oszt kigyött a nagyapám. „Te Pesta mond már meg Marcinak, hogy gyöjjék el ide, de valamit ne csináljék a házamnál! Aztán apám el is ment Marcihó, oszt monta: „Gyere el Marci nálunk, de valami gorombaságot ne csinálj, mert ott van a pandúr, a járdánházi." A pandúr meg nem tudta, hogy az apám odajárt. Mikor aztán eljött, bekopogtatott az ajtón. Azok meg mondták, hogy szabad. Betaszította az ajtót, dupla puska a vállán, 3 revolver meg a gatyája ontrájáho szúrva. Megállott csak az ajtóba: „ No te vadmacska, hol jársz te itt?" Akkor begyött az asztalhó, oszt a pandúrnak megfogta az orrát: „ Tudod-e, hogy eccer mán a nádasdi réten beleszarattalak a nadrágba, de ha egyszer találkozok még veled, elótom az életedet!" A pandúr meg nem mert szólni. Olyan vót, mint a mész, olyan fehér lett. De nem esett neki jól aztán a bor. Azt mondta: „ Na feküdjön hát le András bácsi"- mer annak hívták nagyapámat. Én is ott voltam este, meg apám meg nagyanyám, mer abba az időbe még fontak az asszonyok. ENA 21-67 Ak: Bakondi István sz: 1903. Gy: Felsőtárkány,1953, XI. 24 Vidróczki nem halt meg, Görbe Jóskát, a barátját ütték agyon helyette. Ő meg szabó lett Egerben. Pápaszembe, meg úri ruhába ment Marci a vármegye házára a saját holttestyit megnézni. Az én pincémbe volt a betyárok szállása. Ott vót egy kandalló, ott süttek, főztek. A kormos lyuk még most is megvan. Itt van a pince a templomtól 100 méterre. 342