Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Zábrátzky Éva: Történeti mondák Bakó Ferenc gyűjtéséből

Nem tanyázott ő az erdőben, inkább a faluban. Minden faluban volt tanyája. Itt volt a szeretője is, annak nagyon udvarolt. Volt olyan sor többször, ha jöttek a pandúrok és bementek a menyecskéhez.(Az urát agyonütötte a fa az erdőn). Fel vót vetve az ágy, mint a menyasszonyágy, ő meg benne feküdt. A pandúrok nem túrták fel az ágyat, hanem mentek a hátsó szobába, de nem találták. Marsó Laczi volt a pandúr parancsnok. Ha az elgyött, hatan, kilencen voltak. Felkutattak mindent, oszt volt olyan sor azé, hogy bevárta, míg bejöttek a konyhába, oszt akkor kiugrott az ablakon. Egy húsvéti alkalommal a fiatalság ott tartotta a mulatságot a szeretőinél (a hely alkalmas volt rá). Javában folyt a mulatság, mikor Vidróczki megérkezett. A pandúrok akkor is gyöttek s felőrő lövöldöztek is, de odamenni nem mertek. Kiabáltak is, hogy Vidróczki add meg magadat. Mikor látta Vidróczki, hogy a fiatalság a lövöldözés miatt pucolni kezd, azt mondta: „ Hagy pattogjon a kukorica, húzd rá cigány, szóljon a muzsika!" Erre a pandúrok is abbahagyták a lövést, elszéledtek. Az nem volt világos, hogy hol halt meg. Az apátfali erdőbe az anyja kijárt hozzá, mert segítette az anyját. Az anyja sokszor kérte, hogy hagyja el ezt a gyalázatos életet, de nem hallgatott az anyjára. Ráfogták aztán az anyját, hogy beszélje le a fiát a betyár életrül, de nem tudta. Még börtönbe is vitték az anyját. Mikor kiszabadult a börtönből, megígérte, hogy beszél a fiával. De mindig újabb bűntetteket követtek el, amit csak Vidróczki tehetett. Aztán valami határidőt adtak neki. Mikor Vidróczki ezt meghallotta, elment távoli vidékre. Verebélyi határba van egy nagy rét, Tirivesi rétnek nevezik. Akkor a bandája már 18 emberből állott. Volt közöttük egy másik is, olyan nevezetes, mint ő, de fiatalabb és több bűnügyet hajtott végre, mint Vidróczki. О többször azt akarta mán, hogy nem Vidrócki legyen a vezér, hanem ő. Ugy hirjesztelődött, hogy mikor mentek keresztül a réten, Vidróczki vezette a bandát. Utánna ment a barátja, aki vezír akart lenni. Akkor a baltával agyonvágta Vidróczkit. Nem tudták megállapítani, hogy Vidróczki-e, vagy nem Vidróczki. Ugy határoztak, hogy elmennek haza az anyjához. Az anyja akkor nem volt otthon. Akkor az apátvali bíró figyelemvel kísérte, hogyha megjön rögtön kiértesíti. Akkor megnézte az anyja a holttestet, azt mondta a bíró rábeszélésére, hogy nem az ő fia. A bíró azzal ijesztette, hogy ha elvállalja az ő gyerekinek és folytatódnak a rablások, felakasztják. De a betyárságok tovább folytatódtak, Vidróczki nem halt meg. Ugy hirjesztelődött, hogy az alvidéken egy cimborája találkozott egy kocsmárossal és felismerte Vidróczkit. „Nem emlékszel, mikor együtt hajtottuk a jószágot a Mátrába?" De a kocsmáros nem emlékezett semmire, de aztán elköltözött onnan a kocsmával együtt. Bükkaranyoson is volt egy jó paraszt gazdája. Jó állású ember volt, de szeretett mulatni. Elmuzsikáltatta a tanyáját is. Le volt foglalva mindene adósságba. Ki volt tűzve rá az árverés. Megpróbált segítséget kérni tőle, de Vidróczki hamarabb megtudta az igazságot, és egy este bekopogott hozzá. - Hogy van András Bátyám? - Most már nem vagyok sehogy. - Nem szabad az embernek feladni a reményt, ameddig él! - Mi a baja, elhajtották a gulyát? - Dehogy hajtották! De elárvereznek mindent. - Dehogy árvereznek! Pénzé még az akasztófáró is leveszik az embert! Hát még aki nincsen ott, az sokat tehet, csak akarat kell hozzá. Hiába van meg az akarat, ha nincs benne semmi. No, majd lesz reggelre valahogy! Mondta Vidróczki. - Reggelre már jobb volna, ha nem is lennénk itt, reggel gyönnek a hajdúk, oszt elárvereznek mindent. 340