Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Zábrátzky Éva: Történeti mondák Bakó Ferenc gyűjtéséből

S az idő gyorsan szaladt. Az öreg Darnó hiába várta a megszokott időben haza a fiát. Elindult hát, hogy megkeresse. Meg is találta őket és nagyon megharagudott. Tárna édesapját szigorúan megbüntette, a fiát pedig elküldte messze, felejteni. A két fiatal szívét ölte a bú. Beteg lett mind a kettő. Hírét vette ennek a király, megbocsájtott a fiának és érte küldött. Első út a gyógyulás felé vezette az ifjút. Sietett meglátni azt, akit nem tudott elfelejteni. Amint megy, megy, szomorú kis menetet lát az apró házak között. Lehajtott fejjel kísérnek egy koporsót. Az ifjú nézi, nézi, majd előrántja kardját, és fájdalmában kardjába dől. A szép Tárna meghalt. Együtt temették el őket, ahol a két kis patak összeölelkezik. Sírt mindenki, így lett a község neve is Sirok. így kapta a patak a szép Tárna nevét. Az öreg Darnó pedig azóta is gyakran felnyög fájdalmában. így hallottam aztán: Szép fiatal úrnője volt a várnak. Örömmel játszadozott kicsi gyermekével az arannyal, bársonnyal és állatbőrökkel díszített teremben. Férje vadászaton volt. Sokat gondolt őrá is. Aztán kiment az udvarra, megnézni, hazajöttek-e az aranyos kacsái a tó vizéről. A kicsi gyermek a dajkával maradt a teremben. Az ablaknál voltak. Kinyitották. Kis madarak röpködtek az ablak előtt. A völgyből nehéz erdei virágillat szállt. Lent aranyalma kínálgatta buksi fejét, játszottak a kis madarak is. De jó volna egyet elkapni-gondolja- a kicsi, és már kap utána. A dajkát is elbódította a virágillat, s mire utánakapott a kisfiúnak, az már zuhant is le a mélységbe az aranyalmák közé. Gyász boralt a várra, a kis falura. A dajka csak annyit tudott mondani fájdalmában: sirok, sirok... Sirok legyen ennek a helynek a neve is. Helyi mondák BA 14/2 Ak: Godó György sz. 1869 Gy: Tiszanána,1958. XI. 28.-30 Atány Átány így alakult: valamikor a lovak szájába nem zablát tettek, hanem az orrukba karikát. Aztán befogták a lovakat, vályogot vittek. A lovak elragadták, és ahol leesett a vályog, ott építettek házat. Azért olyan rendetlenül vannak a házak Átányon. ENA 218-68, В A 14/10 Ak: Simon Józsefné sz. 1890 Gy: Vécs,1956. VII. 15. Vécs határa Az óriáslány beleszedte az embert, a lovat, meg az ekét a kötényibe és vitte az apjának megmutatni, hogy milyen bogarak turkálják a fődet. Azt mondta az apja: Lányom, nem szabad ezeket bántani, mert ilyenek lesznek, ha mink elmúlunk. Akkor az óriáslány eldobta az ekevasat négyfelé a kötényiből, és ahova esett, ott van Vécsnek a határa. Belpüspöknél van egy nagy kő, mindég gondolkoztam azon, hogy hogy tudta azt odadobni. A másik Domoszló, a harmadik Nana, a negyedik Verpelét felé. 333