Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Nagy Géza Balázs: 1580 előtti adatok az egri püspöki vár történetéhez

Őrhely az északi falnál A várleltárak alapján megállapítható, hogy az északi falon, a palota és a Sándor-bástya között volt valami féle őrhely. 1556-ban a Sándor-bástya (propugnaculum Alexandri vocatum) után nyugat felé haladva a leltározók megálltak egy őrhelyen (statio circa dictum propugnaculum). Helyét lehatárolja, hogy ez után a Szentély bástyát (agger arcis interioris post sanctuarium Templi) vették leltárba, tehát annak közelében kellett lennie. A Szentélybástya után már a palota vége következett (finis palaty versus septemtrionem), tehát ezen a területen maradtak. 1558-ban a két évvel korábbi útvonalon haladtak, de előbb leltározták fel a Szentélybástyát (mons sanctuary), és azután a Sándor-bástyát (agger Sandry). Ezt követően ekkor is megemlítik az őrhelyet (statio circa dictum propugnaculum), amit a palota vége (finis pallacy) követ. Két évvel később a leltározók ellentétes irányba haladtak, így a palota másik vége után (altera finis pallaty) Szilva Albert házába mentek be (domus Alberti Zylwa), majd a Sándor-bástyára (propugnaculum Sandry) értek. 1564-ben a leltározók vár piacáról indultak, majd az ellenőr házával átellenes helyen leltároztak. Innen a Szentélybástyára mentek, majd belső váron körbemenve a tömlöcbástyánál fejezték be a leltározást (teátrum arcis, oppositum domus contrascribae, agger sanctuarii, propugnaculum supra carcerem). A négy leltár adatai meglehetős egyezést mutatnak, de érdekes eltéréseket is tapasztalunk. A palota és az északi külső fal síkja közötti részen el lehetett járni (a fűtőfolyosóként is szolgáló propugnaculum), és innen bejárás nyílt a palotába, azaz az emeleti helyiségekbe. A palotától keletre, a várfalon volt egy őrhely, ez nagyjából a Fakapu helyén lehetett. Érdekes, hogy ezen a részen 1560-ban volt egy lakóház (talán az északi falnál állt káptalani épületek egy része), amit 1556ban, 1558-ban nem vettek fel a leltárba, miként 1564-ben sem, és a vár 1568-ból fennmaradt tervrajzai sem mutatnak. E tény is alátámasztja a bevezetőben vázolt gondolatot: katonai eredetű forrásainkban csak azok az épületek szerepelnek, amelyek az adott időpontban a katonaság használt, a többiről nem tettek említést. Nyilvánvalóan a pillanatnyi helyzet többször változott, mert a káptalan például 1566-ban és 1569-ben is panaszolta, hogy egyes épületeiből kiszorították: e helyzet magyarázhatja e ház egyszeri említését. A fejezetben feldolgozott adatok alapján tehát a várnak e területe az 'utolsó békeidőben', a 16. század elején még egy középkori kisváros képét mutathatta gyönyörű templomokkal, szűk sikátorokkal, kis terekkel, összeépült házakkal. A Mon. Hung. Hist. Script. XX. 79. Mon. Hung. Hist. Script. XX. 120. 182