Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

H. Szilasi Ágota: „Súgott képek”

leírtságú dologról szól, amihez hasonlókat mi most is élünk... "

95 Valamint arra is nagyon ráéhezett, hogy olyasmit fessen meg, ami egyértelműen a szeretetről szól -, hiszen Rembrandt művészete is erről szól. „Ebben a bőrben élve ebből már nem tudok kibújni, vagy kilépni, hogy az Isten legeslegelső sorban a szeretet minőségében jelentkezik, nálunk azon keresztül érezhető meg. Azon keresztül akar minket is kommunikációs közelségébe hozni magához, és olyanná tenni bennünket, hogy érthessük őt. "

96 Évszázadokra visszatekintve a képzőművészetben Ábrahámot nagy szakállal és késsel ábrázolják az égő áldozathoz előkészített oltár mellett, az ószövetségi történet hiteles, szinte szószerinti visszaadására törekedve. De Nagy B. István ezekből a formai és tartalmi sémákból mindenképpen szeretett volna kilépni. Az egyik legfontosabb szempontja az volt, hogy miként tudja aránylag érthetővé tenni azt, hogy e műveken a szeretet többrétegűségéről a „szeretetben való hasonulásról, az abban való egyetértés növekedéséről"

91 van szó. Másrészt a bibliai példázat történetiségéből igyekezett kivonni az eseményt, és egy pillanatba sűntve elmondani minden feltörő morális tartalmat. „Messze nem gondoltam, hogy ez a két kép ennyire megfog dolgoztatni. Majdhogynem egy év telt el velük, rengeteg tanulmány készült... " mire a fej sej lő érzéshalmazból tárgyiasult mű lett. S, ha még nem éreznénk kellőképpen e lelkiállapot bonyolultságát, hozzáfűzi: „valahol most jutottam el oda, hogy nekifogtam a megfogalmazásukhoz; most, hogy egy kicsit veszítvén már magam alól az esztendőket, és élettartamot, jön egy ilyen, időnként kényszerítő gondolat, hogy most már azt csináljam meg, amiről azt érzem, hogy tényleg nagyon fontos. Holott mindig szívesebben vállalnám a kevésbé felelősségteljes, és kevésbé nehéz, kevésbé önleleplező dolgokat. "

98 Az Ábrahám és a Sára téma szerves folytatásaként legújabban egy új sorozat képein dolgozik Nagy B. István. A tizennégy darabosra tervezett „Apostolok" közül már néhányat elkezdett, de közel másfél éve a mindenféle kiállításokra való készülés vonta el idejét tőlük. Mind a tizennégy apostolt - Mátyást és Pált beleértve - szeretné megfesteni. Az Ábraham-képek mellett így az Arcképcsarnok darabjain szerzett tapasztalatai is belekeverednek úgy a lelki előkészítésükbe, mint a formai megformálásukba. Elsődleges szempont a hitelesség. És ebből is látszik, hogy a felvállalt feladat nem csekély, hiszen a Biblia kevés apostolról közöl részletes jellemrajzot, cselekedeteikről pontos leírást. Ezért az elkészülő festmények hitelességüket csak úgy érhetik el, hogyha tényleg létező emberekről szólnak, de azon túl hordozni képesek az apostolok saját hétköznapi valójukon túlmutató személyét is. „Akiknél lehet, ott kereshetem az összekapcsolódást a bibliával, de ugyan ilyen szinten, és ugyan ilyen odaadással szeretném megcsinálni a többieket is, akikről a nevükön túl semmit nem tudunk. "" A régi korok mestereinek példáit, apostolokat megjelenítő metódusait - sem Greco-ét sem, Rembrandt-ét - nem tudja, és nem is szeretné forrásként felhasználni, mert hiszen ezek az emberek „nekem mind személyes ismerős embereim" - mondja Nagy B. István az apostolokról. Ebben a sorozatban az ő személyükön keresztül szeretné megfogalmazni azt, ami ott van a lényükben, de egy kicsit azon túl, egy kicsit fölötte, egy kicsit a mindennapi fölött, a minden nap találkozható sémák fölött - ezáltal a megváltás misztériumában. Mert hát épp ők voltak az elhívottak... És akárki nem lehetett elhívott - azt most már tudjuk. Bár 95 Beszélgetés Nagy B. Istvánnal 2000. november 18. 96 Beszélgetés Nagy B. Istvánnal 2003. július 18. 97 Beszélgetés Nagy B. Istvánnal 2003. július 18. 98 Beszélgetés Nagy B. Istvánnal 2000. november 18. 99 Beszélgetés Nagy B. Istvánnal 2000. november 18. 507