Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

H. Szilasi Ágota: „Súgott képek”

mikus sárgák keverékeként megnyugvó, illetve passzív zöldek kombinációi. Régebben, amikor még megengedhette magának, hogy a képek bizonyos tanácstalanságból is keletkezhessenek, akkor legtöbbször zöld képek születtek. „ Ezért a zöldtől azért félek talán leginkább, mert az bizonyul a legkönnyebbnek. Hogy e mögött ott van-e az, hogy ez egy úgynevezett mellékszín - ez akkor, amikor már az ember egy képnek az egész színében gondolkodik, akkor nem igazán érdekes. "

49 Az erős kontrasztokat eredményező feketét - ami egyébként számára nem is szín -, és a valamennyi színnel barátságban megférő, jóindulatú barnát nem használja. Tobzódó színességéhez nem illenek, elpártolt tőlük. A színek egyre hangsúlyosabbá válásával párhuzamosan viszont a képek térigénye egyre redukáltabbá vált, mely főleg a Zsámbékokon csak annyi szerepet vállal, hogy a fő motívum az legalább van valahol. „ Tehát nem rá van festve egyszerűen a vászonra, hanem létezik. És ezt sejteti a többnyire kicsit visszahúzódó jellege, egy olyan fajta árnyaltsága, ami már némi térérzetet megenged. " De semmilyen exponált téri mélységre ezeken a képeken nincs szükség, mint ahogy nagyon károsnak éreznénk a teljesen merev térnélküliséget is. „De hát szememben éppen ez a csoda, hogy a színnek a pici kis gyöngéd használata teret sejtet, vagy teret érzékeltet" - mondja.

50 Nincs is igénye rá, hogy ezekből a képi elgondolásokból „kibányássza" a térmélységet, pláne nem rajzi elemek segítségével. A perspektíva kivonása a táblakép műfajából a XX. század irányzatainak terméke, melyek szembefordultak az enyészpont és a szerkesztett képi tér több évszázados uralmával, melynek felfedezése, bevezetése viszont az emberközpontú humanista eszméket valló reneszánsz érdeme volt. Az enyészpontos perspektíva viszont „egyenlő a mű deszakralizálásával, mert azt jelenti, hogy a transzcendens dimenziót fizikaira, optikaira cseréljük. Nem csak a kép került ki a szentség köréből, hanem a szemlélő is, hiszen a mű enyészpontja egyúttal kijelöli az innenső oldalon a közönség nézőpontját, mi több, helyét is - szintén az optikai, tehát a fizikai térben. "

51 A perspektíva nélküli tér, amit Nagy B. István is használ képein, a modern magyar XX. századi művészetben leginkább a Csontváry által alkalmazott, létrehozott 'szent tér' minősége felé törekszik. Mint ahogy Mircea Eliade vallástörténész kifejti, a vallásos ember számára a tér nem homogén. Törések és szakadások találhatóak benne, amelyek minőségileg különböznek a többitől. Tehát számára létezik egyfajta szent, vagyis erővel feltöltött, jelentőségteli tér, és léteznek más, nem szent terek. A térnek ez az inhomogenitása teremti meg azt a szilárd pontot, amelyből minden tájékozódás kiindul. Tehát számára egy szilárd pont, a középpont kijelölése elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hagy bármiféle világ megteremtődjön. Ezzel szemben a nem hívő ember profán tere homogén, ezáltal kaotikus, melynek viszonylatai között nem jöhetnek létre szent helyek. Csupán széttöredezett, végtelenül sok, többé vagy kevésbé semleges helyre bomlik, melyek között az ember a zajló élet kötelezettségeitől hajtva ide-oda mozog. A szent tér minőségileg kiemelt, hiszen csak általa hozható létre a kapcsolódási hely az égi, kozmikus tartománnyal, a felső világgal. Ennek eszközei a létsíkokat áttörő, a világ közepén álló világoszlop, cédrusfa, létra vagy éppen felfelé vezető nyílás, ajtó, melyek segítségével út nyílik az égi tartományok felől és felé - vagy éppen lefelé, az alsó régiók felé.

52 49 Beszélgetés Nagy B. Istvánnal 2000. november 18. 50 Beszélgetés Nagy B. Istvánnal 2000. november 18. 51 CZAKÓ Gábor 2003.116. 52 ELIADE, Mircea 1999.15-36. 493