Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

H. Szilasi Ágota: „Súgott képek”

vatalos államfilozófia már egyre kevésbé befolyásolta a művészek egyéni esztétikai stratégiáit, és a külföldi kapcsolatok is természetessé váltak. A művek megformálásából azonban kiveszett a hetvenes évek személytelen, egzakt, plasztikus, kemény, hűvös, tárgy- és tényszerű, érzelem- és szimbólummentes, antiexpresszív... szigora. Mindezzel szemben egyfajta felerősödött érzékenység jelentkezett, így ez az évtized mint az 'új szubjektivitás', 'új szenzibilitás' időszaka került be a művészettörténetbe. A rendszerváltás után az addigi kétszintű értékrend lassan megszűnt, és felerősödött a magyar művészet identitásának, hovatartozásának, gyökereinek intenzív keresése. Ettől kezdve a legújabb irányzatok, és az egyedi utakon járók sem kényszerültek immár az ellenkultúra szerepkörébe.

26 Az 1980-as évek végéig a Nagy B. Istvánról megjelenő méltató cikkek, katalógus előszavak művészetének emberközelségét emelték ki, azt, hogy témái az élet változatos realitására, a modern kor visszatükrözésére, jelenvaló, felmutatandó ellentmondásaira épülnek. Azt, hogy alapélményük mindig szenvedélyesen humánus és földközeli, emellett gondolatisággal telítettek, karakterisztikusak, mely témák áttételesen és absztrahálva, sajátos, egyéni felfogásban jelennek meg formailag. Maga is így vallott: „Serkentő és gátló tényezők sokaságán keresztüljutottam el én is oda - mint kollégáim legtöbbje -, hogy képeimen olykor egymást segítve találkozzanak a külső hatások a festés spontán örömével. Mert ha röviden kellene válaszolnom arra, hogy mit keresek a festészetben, azt felelném, hogy ezt a találkozást. "

21 „A festészet sok útja közül azt választottam, amelyen úgy érzem, emberközelben maradhatok. Az ember határait és sokféle minőségét kutatom, ezt igyekszem képeimben kifejezni. "

2íi A hetvenes évek elején tipikusan introvertált keresőként értékelték, akinek művei a filozofikusan érzékeny közérzet probléma-fölvetéseiről tudósítanak, akit nem a látvány éppen itt és most jelentkező összefüggései érdekelnek, hanem sokkal inkább a mögöttes tartalmak.

29 Majd egy évtized múlva pedig olyan alkotóként mutatja be az eladdig művészetét legreprezentatívabban ismertető cikk a Művészet folyóirat hasábjain, mint aki értelmével a rend kategóriájával mérhető minőségben a természeti és az emberi dolgok megértésére vállalkozik, és akinek művein keresztül közösségi létezőkké válunk magunk is. Úgy, mint aki festészetével az emberek rendérzetéhez és rendtudatához talál utat, miközben csupán megmutatja egy-egy emberi szituáció valós igazságát..., melyek valójában társadalmiközérzeti ügyek. - Hiszen minden megmaradni akaró közösség legfőbb értéke a negatívumok érzékelésének készsége, így Nagy B. István művei valójában világunkról készített morális tartalmakat is felvállaló, igazságérzetünket megszólító látleletek, melyek gyakran pontosabb, találóbb állapotokat rögzítenek, mint a társadalomtudományok vizsgálódásai. Hiszen a vizuális kultúra nem pusztán a formai specifikumokban való örömködés, hanem az emberi szituációk tiszta látása is, mely tükrözi a kor emberének lelkiségét, a személyiségek és típusok milyenségét - nem pusztán a tényleges érték vagy a különös, hanem a groteszk, a nemtelen, a silány vonatkozásában is.

30 Amellett, hogy képeivel szándékosan nem szépérzékünkre, hanem kondori mélységeket közelítő felelősségérzettel társadalmi lelkiismeretünkre apellált,

31 e képek komoly fes26 A második nyilvánosság. 2002. tanulmánykötet alapján. 27 ÁCS Irén és TORDA István riportja, Ország Világ 1970. június 3.14. 28 Kiállítási katalógus 1971. Műcsarnok. 29 MÉSZÖLY Miklós 1971.37. 30 KOVÁCS Gyula 1981.10-13. 31 MUCSI András 1986. 488