Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)
Csiffáry Gergely: Az 1552-es egri várvédő hősök névsora, sorsuk és az „egri név”
kamara hasznával (lásd: kapuadó), amelynek együttes neve portális adó. Ez a legjelentősebb királyi jövedelem volt, amelynek a nagysága 1-3 frt (magyar forint körmöci aranyban) a XVI században. Az adó jobbágyportára volt kivetve. Elvben az egész jobbágytelek után adóztak, de a korban már élhetett egy jobbágytelken több jobbágy is. A taxa regia fizetése alóli mentesség mindig személyre szólt, s az ilyen módon megjutalmazott jobbágy a holta napjáig élvezte ezt az adományt. Vitézségük és bátorságuk elismeréseként 8 jobbágy, akik a községi elöljáróságnál az esküdt hivatalát viselték, királyi jutalomként szabadságot kapott. Közéjük tartozott: Bodó Demeter, Egres Mátyás, Laudó Benedek, Pap Máté, Rigó János és Szabó Tamás valamenynyien felnémeti esküdtek, továbbá Bordás Bálint ciglédi, valamint Bozy Tamás felsőtárkányi esküdt. Miről is volt szó? 1514, vagyis az örökös jobbágyság deklarálása után a libertinus, libertus, vagy olykor „liber" néven említett személyek általában azok lehettek, akik vagy a földesúrnak tett valamilyen szolgálat, esetleg a vele kötött megegyezés szerint, pénzösszegért szabadabb jogi és adózási helyzetbe kerültek. így lettek a libertinusok a hajdúk, az uradalmi gazdatisztek és a falusi bírók, a jobbágytelepítést vállalók, továbbá az ún. inscriptionalisták, akik készpénz fizetése, a földesúrnak adott pár száz forintos kölcsönök ellenében, mintegy bérletbe kapták a jobbágytelket. Elnyerték még ezt a státust a taksás jobbágyok, egyes falusi iparosok és a lelkészek. A szabadosság, vagyis a földesúri szolgáltatásoktól, vagy azok egy részétől történő határozott vagy határozatlan idejű mentességet (exemptiof) jelentette, amely már nem volt érvényes az egyházi tized és az állami adófizetés területén. 27 Végül is a liber állapot, a földesúri hatóság alóli jogi- és gazdasági mentesség, a szabad költözéssel járt együtt. Az így megjutalmazott szabad jogállapotot kap élte hosszáig. Ez az ún. vitézlő rend kialakulásának kezdeti állapota, amikor a szabados olyan köztes állapotba kerül, amely a jobbágy és a nemes között van. A gyakorlatban birtok nélküli nemesi állapothoz hasonló társadalmi helyzetet jelent, de még nem jelentette a nemesi jogok birtoklását, így nem vehetett részt a szabados az úriszéken (sedria). A dolog azért is érdekes és figyelemre méltó, mivel I. Ferdinánd csak az 1556. évi 27. cikkelyben állította vissza a szabad költözködés jogát. 28 Érdemes itt megemlíteni, hogy a libertinusok jellegzetes rétegéhez tartoztak azok a jobbágyok, akik nemes leányát vették feleségül. Ezek az ún. agilisek, vagy félnemesek (s eminobilis), nőnemesek. Ez utóbbiak még földesúri joghatóság alá sem tartoztak. A leánynegyedből származó nemesi birtokuk teljesen adómentes volt, ami viszont már túlmutat a tipikus libertinus kedvezményeken. 29 A jutalmazottak olykor készpénzt, máskor x frt értékű sót, gyakran mellette egy öltözet ruhát is kaptak ajándékba. Ha XVI. század derekának ár- és bérviszonyait nem ismerjük, hajlandóak lennénk az ajándékba nyújtott 2-3-5, 10 vagy akár 50 forintot lebecsülni. Előre kell bocsátani azt, hogy a tanulmány adattári részében, az egyes személyek jutalmaként megjelölt forint összegek magyar forintokat jelentettek a korban, sőt, mint tudjuk körmöci aranyakat takarnak. Az átváltása ezüstből vert dénárral történt, s egy aranyforint 100 dénárból állt. Az ár- és bérviszonyok érzékelhetősége érdekében nézzünk meg néhány példát. 27 BÁN Péter 1989. II. 14-15. 28 MÁRKUS Dezső 1899. 407. 29 BÁN Péter 1989. II. 15. 249
