Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

Váradi Adél: Karikával díszített későközépkori üvegkehely az egri várból

ebben a korszakban már viszonylag erős és stabil talpa

101 nem került elő, így feltételezhető, de nem bizonyítható hogy kidobáskor már (vagy eleve nem is) volt neki. Karikával díszített kehely esetében azonban nem találtunk erre példát. A karikával díszített kehely lábformájának elvi rekonstrukciója Mivel a talpról és a szárról semmilyen információnk nincs, a fent elemezett korabeli párhuzamok alapján több megoldás is elképzelhető. A talp lehet kúposán felmagasodó vagy lapos, a szár helyett állhat csak egy nódusgömb, vagy lehet egész rövid egyszerű sima vagy díszesebb (oroszlánmaszkos vagy girlandos) nódussal. Az egyetlen Magyarországon előkerült Ringglas típusú kehely

102 alapján készült az első rekonstrukció (2. kép 1) kúposán felmagasodó talp, egyszerű nódus. Eredeti velencei kelyheknél a leggyakrabban előforduló korongtalpon álló, egyszerű, díszítetlen, sima, üreges baluszterszára

103 is valószínűsíthető (2. kép 2). A XVI. század második felében jellemző velencei módra készített gyengén öblösödő cuppá-'yá kelyhek szártípusában az oroszlán maszkos vagy girlandos változatok vannak döntő többségben, ám karikás díszű pohárnál ilyet nem alkalmaztak. A német üvegekre jellemző magas, lépcsős talpat, a kelyhek eltérő formája, a teljes felületet átfogó bevagdosással mintázott lapos üvegszalaggal történő díszítés miatt nem vettük figyelembe. Technikailag sem stimmelnek, mert ha az egri kehelynek ilyen üvegszálból tekert csonkakúpos talpa lett volna, annak az eddig ismert példáknál jobban ki kellene hegyesedni, mert a kehelyfenék átmérője kicsi. A középkori kúposán felmagasodó talp divatja után a lapos, korongtalp időszaka következett. Mivel ez hazánkban már a török foglalás időszakára esik, nem sok példány került hozzánk ezekből. Talán nem véletlen hogy a XVI. század végén funkcionáló Bajcsváron található szép példányok belőle.

104 A velencei darabok szára sima, üreges, formába fúvott, talpuk lapos, kerek. A két festett kehely (segesdi, prágai) sokban hasonlít: a kúposán felmagasodó talp fölött egy rövid száron egy ill. két sima nódus, a talp díszítetlen, csak a kupát színezték festéssel. Mindkettőnél perem alatt pontsor, majd egy szalagszerű fríz következik (állatalakos v. növény ornamentikás) s ennek a fríznek az aljához kapcsolódik a fül teteje. A frízek alatt elkeskenyedő zegzug minta. A prágai lelet pontsora a Borkovsky-lelet műhelyének peremdíszítő megoldásával rokon,

105 így közvetve a segesdi pohár is ehhez a körhöz kapcsolódik, bár távolabbi és a helyi ízlésvilághoz adaptált változat. 101 A Borkovsky-leletből is (XVI. század-korai XVII. század) a kelyhek lába őrződött meg a legjobban, s ezek alapján lehetett a kehelyegyüttes darabjait tipológiai csoportokba sorolni (HETTES, Karel 1963. 47, Fig. 6). 102 H. GYÜRKY Katalin 1991. 101, 18. kép. 103 VÁVRA, Jaroslav 1954. Abb. 114; MARIACHER, Giovanni 1959. 57. kép; WEISS, Gustav 1966. 112. 104 KOVÁCS Gyöngyi 2002. 327, 333. kép. 105 HETTES, Karel 1963. Fig. 12-13, 24. 200