Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

Havasi Krisztina: „1200 körüli” faragványcsoport töredékei a középkori egri székesegyházból

burkolták,

83 - ami fogalmaink szerint Esztergomban a „hagyomány" és „divat" születését jelenti e téren - készült a sokszínű egri belső architektúra vörös köböl, többféle márványból. Azonban e bizonyosan párhuzamba állítható jelenségek kínálkozó példáin túl tulajdonképpen milyen körülményék és szempontok játszhattak szerepet abban, hogy Egerben a székesegyház e művéhez ezt a nemesebb anyagot - s vele az ornamentum és tagozat faragásában, betűmetszésben és padlókészítésben egyaránt jártas mestereket is - válasszák? S főként, ezzel milyen mintaképekhez igazodhattak? A válaszok - nem csak erre - még sokáig kereshetők. A kortársak számára ismert volt s többet is jelentett, hisz az egykorú - bár mai ismereteink szerint részben már átalakított - építészeti alkotás képével párosulhatott az a forrás, amely a XIII. századi oklevélben az egri székesegyház alapítója- és adományozójaként is számon tartott Szent István

84 fehérvári művéről szól. S amely az építtető elé az egyháza illő felszereléséről gondoskodó donátor toposzán túl, a fehérvári mű leírásával a kórus falának felékesítését és padozatának márvánnyal burkolását idézhette: „...famosam et grandem basilicam opere mirifico, celaturis in chori pariete distinctis, pavimento tabulis marmoreis strato construere cepit... "

85 Egerben a párkányokkal jellemezhető különböző forrású stílusokat és különböző felkészültségű faragók munkáit egyazon, egységesen elgondolt architektúra foglalta közös keretbe. Ez az architektúra bizonyára része lehetett a székesegyház a pillértöredékek alapján sejthető megújításának, esetleg a kisebb átépítéssel együtt járó tervnek. A faragványtöredékek stílusjegyei a XII. századi tradíció szerves folytatásába illenek, a fejezeteken részben látens kora gótikus jelenségekkel ötvöződnek, s ezzel együtt az épületszerkezet részletei, a pillér- és borda töredékek formái a hazai emlékanyag modern fejleményeit képviselik. Művészettörténetileg főként e vonások nyomán kereshető az egri faragványcsoport helye a századforduló jelenségei között. Az 1184-ből ismert, a magyarországi érsekeket és püspököket illető uralkodói tizedről számot adó összeírás szerint az egri püspök az esztergomi érsek után a második legnagyobb jövedelem birtokosa volt,

86 s a XII. század esztergomi érsekei közül Martirius és Lukács is e tisztüket megelőzően az egri püspökét viselték.

87 Az építkezés feltehető korának, a XII. század végének és a rá következő elejének egri püspökei Péter /1181-1197/98/ és Katapán /1198-1217/ közül az utóbbi pályájáról a fennmaradt források többet mondanak. Mint székesfehérvári prépost III. Béla majd Imre 83 A pécsi székesegyház nyugati kapuzatának összevetése Esztergommal TÓTH Melinda 1994., ill. további, 1170-80 közé helyezett pécsi fehér márvány művek uő.: 1-68., 1-74. PANNÓNIA REGIA 140., 145-147. A pécsi nyugati kapu 1200 körüli datálásának ellenvetése: Tóth Sándor: A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai. II. VMMK. 19-20. 1993-1994. 342. 8. j. Esztergom, valamint Esztergom és Pécs összehasonlítása tekintetében legutóbb: Takács Imre: Esztergom keletről és nyugatról című, a „Maradandóság és változás" (Ráckeve, 2000.) konferencián elhangzott előadása és LŐ VEI Pál 2001. 40-44. 84 ÁOkl. 1997. 9. sz. 24. A tatárjáráskor elpusztult okiratokat pótlandó 1261. szept 9-én kelt, az egri egyház birtokait és kiváltságait megújító, IV. Béla által kiadott oklevélben esik erröl szó. 85 Legenda Sancti Stephani regis maior és Legenda Sancti Stephani regis ab Hartvico episcopo conscripta. SRH II. 385. és 417. 86 KNAUZ Nándor 1865. 552-554. E gazdasági rang a XIV század eleji adatokból láthatóan, akkorra lehanyatlott, feltehetó'en 1241 következtében. SUGÁR István 1984. 91-92. 87 SCHMITTH Nicolaus I. 67-90.; SUGÁR István 1984. 43-51. Lukács 1156-58 között egri püspök, majd Martiriust követően 1181-ig esztergomi érsek volt. 141