Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)
Havasi Krisztina: „1200 körüli” faragványcsoport töredékei a középkori egri székesegyházból
Az egri és ercsi töredékek húsosabb fogalmazású indába foglalt levélcsokrokból, az indába kapaszkodó, oldalvást álló, karéjos ujjú levelekből és az indából leváló fürtös termésekből összeálló ornamense egyben a kompozíció sémájának függőleges, illetve vízszintes sávra rendezett variánsait is nyújtja. A díszes oszloptörzs-töredék az 1186-os adat körül csoportosított ercsi faragványok stíluskörétől eltérő irányzat - feltehetően csak valamivel későbbi, századvégi, esetleg XIII. század eleji - feltűnését jelezheti. 72 Az Ercsiben és Egerben egyaránt egyedüli példaként fennmaradt töredékek a két építkezés egy közös szálát feltételezik. Az 1-13., 1-14., 1-15. párkánytöredékek önmagukat keretező palmetták sorából fűzött motívumának, különösen a felületet egészét beszövő sík-dekoratív díszítésmódnak az előzményeként a XII. század utolsó harmadából pécsi, somogyvári és ercsi töredékek idézhetők. 73 Az ornamens bordázott felületű indájának, a vájatok mentén történő felbontásában, a peremek gömbölydedebbé váló kezelésében ragadható meg a díszítésmód átalakulása, az inda hurkás tagokból álló köteggé bomlása. A dunántúli példáknál a palmetták sorban állnak, kereteik közé háromujjú csokrok ékelődnek, Egerben a fűzésmód komplikáltabbá, a díszítményséma gazdagabb felosztásúvá vált. A motívumot alkotó köteg szálai különválnak, az ellentétes irányba forduló palmettákat egy hullámszál kapcsolja össze, ennek mentén egy másikból három-három, csokorba fogott ujj bomlik ki. Aztán az egri párkányok palmetta dísze tőlük nem messze, erősen redukált változatban köszön vissza. A szalonnai plébániatemplom tágabban datált nyugati kapujának egyetlen dísze a timpanonba vésett szegmensíves mező vízszintes sávja, melyen négy, hurkás tagokból fűzött, önmagát keretbe foglaló, hármas ujjakkal kiékelt közű palmetta sorakozik. 74 A szalonnai faragó kezén különös hangsúlyt a stilizált palmetták spirálisan feltekeredő oldalsó tagjai nyertek. A fejezet-, illetve vállpárkány zóna, valamint szemöldökkő nélküli, pusztán architektonikus tagolású kapu szárköveit lépcsős homorlatpár tagolja, amelyet folytatólagosan a timpanonkő szegmensívü mezejének keretéként is igyekeztek körbevezetni. A szalonnai kapunak az egri párkányok díszét felidéző palmettasora és belső rétegének a vakfülke-keretekre emlékeztető homorlatpáros tagolása együttesen akár az egri rekesztő-architektúra „vörös szakaszairól" is származhat, mindenesetre a kapuzat köveit az egriekkel egyező vöröses homokkőből faragták. Úgy tűnik, hogy az egri kisarchitektúrán összetalálkozó stílusok közül ez az a vonulat, amely helyi viszonylatban követésre talált... A legtöbb kérdés elé kétségkívül a faragványcsoporton belül is összetettebb képet mutató s a hazai emlékanyagban egyszeri, elszigetelt felbukkanásúnak mondható márvány tö72 A naturális felfogású, indás-leveles-szőlőfürtös ornamenstípus divatja a Szent Adalbert székesegyház 1200 körűire helyezett vállpárkány-sorozatával jelenhetett meg. GEREVICH Tibor 1938. 165. CXLVI.; MAROSI Ernő 1984. 38. V1II-IX. t. és kat. Nr. 60. 202-204. uő.: 1-81. PANNÓNIA REGIA, 171-172. Ugyanakkor az ercsi és egri példa a motívumrészlet alapján nem tekinthető az esztergomiak közvetlen származékának. 73 Pécs, székesegyház, északi altemplomi lejáró, alsó zóna a nyugati, a Teremtő alakját övező fülke kerete, SZŐNYI Ottó 1906. kat. 175.111-112. és 63-64. kép, Somogyvár, fejezet(?)töredék: Tóth Melinda: A somogyvári bencés apátság és temploma az Árpád-korban in.: Szent László és Somogyvár. Szerk. Magyar Kálmán, Bp., 1992. 233. o. 7. kép, továbbá mindkettőhöz: TÓTH Melinda 1978. 51-52. és Fig. 8-9.; Ercsi, fejezet(?)töredéke: III. Béla emlékezete. Szerk.: Kristó Gyula-Makk Ferenc, képeket válogatta Marosi Ernő. Bp., 1981. 44. kép, 74 SZABÓ Ferenc 1936. 29-30., 11-12. kép, M. Kozák Éva: Régészeti kutatások a szalonnai református templomban, HÓMÉ XX. 1981. 20., ill. 23., 13. kép. 138
