Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

Havasi Krisztina: „1200 körüli” faragványcsoport töredékei a középkori egri székesegyházból

részeiből újrahasznosított építőanyagként bukkantak felszínre.

63 A faragványokat magába foglaló együttes pusztulásának legkorábbi rétegeit a hosszház északkeleti gótikus pillérének alapozási gödréből előkerült márvány padlószemek és azok töredékei, továbbá az „új" pillérsorral egykorú, a déli hosszházfal magjából újabban kibontott, függőlegesen profilált kerettöredék (11-31.) jelzik. A jelek szerint, tehát az új hosszház építkezéseivel, a pillérek alapozásával és felépítésével a környező, márványlapokból rakott padlóburkolatot felszámolták. A székesegyház újjáépített hosszházában az északi fal mentén húzódó alapozási padka nyugati végére jelenleg egyik oldalán és alsó felületén megmunkálás nyomait őrző, tetején lepusztult felületű szürke márvány lapot fektettek le, amely szemmel láthatóan is az északnyugati gótikus pillér lábazati dobja által kijelölt szinten helyezkedik el (27. kép). Az északi belső falpadkára fektetett szürkemárványlapokból az 1934-ben ásatóknak még bővebb összefüggéseket volt alkalmuk megfigyelni, hogy melyik szakaszon, azt azonban pontosan nem tudni. Az ide lefektetett lapok talán az átépítéssel valamiképpen felszámolt eredeti együttesből való, másodszor is hasznosított elemek lehettek.

64 Az egyik szürkés árnyalatú márványból készült kerettöredék felületén (II-l 6. 11. ábra) rákarcolt név: SAVL olvasható ki, amelytől jobbra az írásban jártas alkotó egy cikornyás díszítmény felrajzolásába is belekezdett. A név nyújtott, 2:1 magasság-szélességi arányú nagybetűkből áll, a betűk formálásmódja, és az írásstílus tágabban a XIII-XIV. század határára helyezhető.

65 A paleográfiai emlékanyagból párhuzamként hozható, legkorábbi invokáció részletek a XIII. szá63 LÉNÁRT Andor 1987.454., 462-463., 38-39. k.; KOZÁK Károly 1972. 163. 19. j. А В 2-3. szelvényben, a hosszház ék-i, kötegelt pillérének alapozási gödréből előkerült fehérmárvány padlószemeket említi.; KOZÁK Károly 1973. 141., 139. 14., 18. k. 1966-ban a B. 4-5. szelvényben, az északi mellékhajó nyugati végében a templom nyugati falának ény-i falpillére és egy török korinak meghatározott é—d-i irányú fal alapozása között feltárt „gödörből" madáralakos fehérmárvány töredék került elő (talán 1-9.?). A székesegyház déli oldalához épült kápolnák környékén előkerült márványtöredékek említése: Kozák K.: Eger, Várásatás. Jelentés. 1970. D1V RA. 328. 43,49.; Kozák K.: Eger, várásatás 1971. jelentés. 31., 47. A templommaradványtól északra az északi várfal és az „új kőtár" szögletében előkerült szórványleletek uo.: 39—40. Kozák Károly ásatási naplóiban szereplő márványtöredékek közül a kőtárban azonosíthatók azok, amelyekre felfestették a lelet időpontját vagy a lelőhelyet is, illetve azok amelyekről a feltáráskor fényképfelvétel készült (1-5., 1-16.) Ezek az adatok a Függelék D. pontjánál szerepelnek. A Tömlöc-bástya, és Szép-bástya, ill. a Törökkert területéről a faragványcsoportunkhoz kapcsolható vöröses homokkő és márvány töredékek kerültek elő. Ezek építéstörténetéhez: PATAKI Vidor 1934. 17-18.; Détshy M.-Kozák K.: Délkeleti ágyúdomb, (Kálvária-domb, Szép-bástya) Uők.: Tömlöc-bástya. HMM II. 118-119., 94-99. 64 h.: 70; sz.: 20 lapvastagság: egykor 4 cm-nél nagyobb; A lap nyugati vége a hosszház nyugati falának belső vonalától 145 cm-re, eredeti fektető habarccsal és környezetében részben még megkímélt középkori falszövettel összefüggésben volt található. Az 1934-es ásatási naplóban: I. 17-én: „...A román templomfal északi falának gondolt, de másodlagos fal belső szintjén három szürkemárvány darab valószínűleg lépcső (eredeti helyén hagytuk)... "; ül. I. 19-én: „A román templom északi fala mellett belül szürkemárvány padlónyom. (helyben hagyva)" LENÁRT Andor 1987. 442-443. A hosszházpillérekkel kapcsolatos padlószintek: KOZÁK Károly 1972. 163. 11. és 49. ábra, N-N metszet.; uő.:1973. 138. 65 KLOOS Rudolf 1980. 129-132. 136