Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

Havasi Krisztina: „1200 körüli” faragványcsoport töredékei a középkori egri székesegyházból

péig benyúló cikkelyszerü padlólapok részleti lehettek. A padlóburkolat e nagy, egymást érintő, fehérrel keretezett és fehérrel kitöltött méteres körei közé kékesfekete kőből metszett elemeket ékeltek (111-14., 111-28., 111-29., 22. kép.). A padlóburkolat nagyobb méretű formái között, fehér, illetve szürkésfehér márványból készült, átlagban 25 x 57 és 25 x 32 cm-es téglalap- és közel négyzetes formájú, a padló összefüggő felületű sávjait kitevő elemek is szerepet kaptak. (III—6/1—5.) E masszívabb alakítású, a habarcságyba mélyebben kötő fehérmárvány padlólapok a burkolt felület egészét és egyes szakaszait foglalhatták keretbe, s mellettük a burkolat keretelő elemeinek vehetjük még az in situ vöröses homokkő lépcsőrészietet s a fehér márvány lépcsőfokot is. Ezen keretbe foglalt felületeket a maradványokból ítélhetően nagyobb, négyzetes, illetve kör alakú mezők, valamint eltérő színű geometrikus formák sorai tehették ki, és ezekhez a köríves vonalak áthatásaival szerkesztett, miniatűr formákat kombináló, ékesebb-aprólékosabb rajzolatú, valószínűleg kisebb felületet kitöltő mezők járultak.

57 A márvány díszpadló feltehetően a székesegyház ki57 A székesegyház kitüntetett körzetét burkoló díszpadló fektetésére az utolsó munkafázisában kerülhetett sor. A márvány padlótöredékek Kozák Károly részéröl felmerült datálását a XI. század második felére, valószínűleg a székesfehérvári Szűz Mária prépostsági templom márványpadlóleletei befolyásolták. Azokhoz lásd: DERCSÉNYI Dezső 1943. 28-29.; KOZÁK Károly 1967. 143., 7. j.; KŐTÁR 1987. 14. sz.; KRALOVÁNSZKY Alán 1988. 169.; BICZÓ Piroska 2000. 389.; TÓTH Melinda. 2000. 248. 53. j.; A díszpadló részleteinek és motívumainak meglehetősen konstans formulái miatt a datálás szempontjából értékelhető összevetés, főként ilyen töredékanyagok kapcsán, szinte lehetetlen. Az egri anyagban felbukkanó, leírt részletek részben olyan burkolóstílus tartós továbbéléséről és mintaadó szerepéről tanúskodnak, melyek emlékei a XI századtól tűnnek fel. 1.) A XI század utolsó harmadából származó itáliai reprezentánsai a templombelső egészére kiterjedő, mozaikdekorációval is összefüggő padlóburkolataikkal: Velence S. Marco; Torcello Sta. Maria Assunta, az előbbi burkolat fektetését az 1063 utáni időszakhoz kapcsolják, az utóbbinál 1008-as felszentelési adat ismert, itt a burkolat fektetése talán a szentélyrekesztő felállításával függhetett össze. Mindkettő analógiájaként említett, pomposai bencés apátsági templomban fennmaradt padlót felirat keltezi 1026-ra. KIÉR Hiltrud 1970. 23., 28-29. 1. j. Abb. 330.; Enciclipedia dell'arte médiévale. XI. Roma, 2000. 542., 548.; MARMI 2000. 36-38. o. képei és 44-45., 69.; Montecassino apátsági templomának csak az 1713-ban felvett alaprajzáról ismert padlóburkolatát felirat keltezte 1070-re. S Ostiai Leo híradása nyomán a mű kőburkolásban jártas bizánci mesterek munkája volt. („...totius ecclesiae pavimentum diversorum lapidum varíetate consternèrent... ") Quellenbuch zur Kunstgeschichte des abendlandischen Mittelalters. VII. 1896. 204-205. KIER Hiltrud 1970. 27. Abb. 339.; 2.) Az Alsó-Rajna vidékről és szász területekről említhető példák esetében a márvány és kőlapokból alkotott, opus sectile-ként leírt technikájú padlódekorációval az épület egyes szakaszait, rendszerint a liturgikus cselekmények helyszíneit tüntették ki. A dekoratív burkolat alkalmazása legtöbbször a főapszis, szentély, kripta, sír vagy oltár körzetének kiemelésével kapcsolatos. A halberstadti székesegyház kórusában feltárt padlólórészletet Kiér 1060-1071 közé helyezi KIER Hiltrud 1970. 97-98. Abb. 4L, 44-45., ugyanakkor Leopold azt az 1179 utáni helyreállításokhoz a kóruskörzet, s a felvezető lépcsők felújításához köti. Leopold, Gerhard: Reparatur nach 1179. HALBERSTADT 1984.68-74.69., ill.: Schubert, Ernst.: Mittelalterliche Nachricten über die Vorgängerbauten. Uo.: 19-21.; Xanten St. Viktor 1109-1128. k.; Köln, Sankt Gereon kórusa (1151-56 к.) és a confessio burkolata 1190 körüli darálással, Köln, Sankt Severin kórus 12. század közepe (ehhez még: Kiér, Hiltrud: kat. E-46. ORNAMENTA ECCLESIAE. II. 1985. 257.), Sankt Pantaleon kórus és négyezet 1170-1180. KIER Hiltrud 1970. Abb. 67-68., 111-113., 119-121., 110-121., 141-142.; A kőburkolásban jártas bizánci mesterek 133