Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)
Havasi Krisztina: „1200 körüli” faragványcsoport töredékei a középkori egri székesegyházból
vonaláig megtartotta. 29 Alaprajzilag az új templomtest körítő falainak nyomvonala a régebbiekéhez igazodott. így a három apszissal zárt szentélyt nyugatról azonos szélességű háromhajós, három pár - biztosan bordás boltozati rendszerrel összefüggésben tervezett - kötegelt pillérrel tagolt s támpillérekkel erősített falú hosszház folytatta. 30 Ennek homloka elé később a föhajónak megfelelő szélességű előcsarnokot közrezáró toronypár, déli oldalához pedig a támpilléreknek megfelelő kiosztással kápolnasor épült, melynek előzménye lehetett egy kelet-nyugati irányú, a nyugati homlokzat vonalában beforduló fal. E korábbi rásban, Rogerius magister Jakab palestrinai püspöknek címzett Carmen Miserabile-jeben: „Qumodo Waradiensis episcopus per Tartaros extitit deceptus. Benedictus quidem Waradiensis episcopus per se de mandato regis magno exercitu congregate et volens in ipsius subsidium accedere intellexit, quod Tartari civitatem Agriensem destruxerant, hominibus de civitate et aliis, qui ad defensionem ipsius convenerant, aliis combustis, aliis gladio interemptis spolia, thezaurum episcopi et ecclesiae exinde asportabant. Unde sumens audaciam pro eo, quod paucis diebus elapsis congressum cum paucis eorum habuerat et prevaluerat contra eos, incepit post ipsos dimissio exercitu festinare, ut sibi posset fragmenta coliigere, ne périrent. " SRH. II. 568. 27.; BEL Mátyás 1730-1735. 3.§ 148-148.; GYÖRFFY György 1987. 81., 85-87.; A „.per tartarorum ecclesia Agriensis funditus et in totó extitit destructa et conbusta " fordulata az egri püspökség, valamint a káptalan javait és privilégiumait számontartó iratokat 1261-ben a tatárok gyújtogatására, 1271-ben pedig Sibinus fia Sámuel püspöki conditionarius bűnéül felrótt elégetésükre hivatkozva restauráló, királyi oklevelek közül az előbbiben bukkan fel. CDH IV. 33. és CDH V. 152-159.; ÁOkl. 1997. 9. sz. 23-29. és 14. sz. 34-38.; KOVÁCS Béla 1987. 27. A kérdéses építési periódus időbeli árnyalását a megmaradt műrészletek elemzése jelentheti. 29 CSEMEGI József 1935/1. 218-220. 30 Az újjáépült hosszház északnyugati pillérének a lábazatmagasságig ép maradványait már a korábbi ásatások során feltárták, a keletebbre lévőknek csupán alapozását, alapozási gödreit találták meg: KÖH Tervtár, Lux-hagyaték 02082. és KÖH Fotótár, 21162., 65735. KOZÁK Károly 1972. 162-163., 187. 43. k.; KOZÁK Károly 1973. 138-139., 14. k. és HMM II. 1972. 139., 97. к. A székesegyháznak a Csemegi által az 1930-as évek derekán készített színes, periodizált alaprajzán a támpillérsor egyenlő kiosztású, a hosszházon a támpillérek szakasztávolsága közel 7 m (KÖH Tervtár, Lux-hagyaték 00386.). Csemegi munkája szolgált a későbbiekben rajzolt alaprajzi illusztrációk mintájául, így a hosszház azon rögzített támpillérkiosztása jelenik meg az 1965 utáni kutatások eredményeit összegzőkön is: KOZÁK Károly 1972.11. ábra; HMM II. 136., 92. k.; KOZÁK Károly 1973. 1. k. Az újjáépített hosszház falainak csatlakozása és kötése a korábbi szentélyrészhez a déli oldalon megfigyelhető: a hajófal belső oldalán a fennmaradt, alapozási rétege felett jelenleg négy kvádersornyi eredeti felmenőt tartalmazó keleti falpillér nyugati oldalán. KOZÁK Károly 1973. 9. k., ill. a szakaszok felmérése a falszövet rajzával uo.: 6-7. k. 134-136. Az északi oldalon az alaprajzokon ugyanebben a szakaszban jelölt elválásra az alapozás szintjén tett megfigyelésekből következtettek: KOZÁK Károly 1972. 183. 33. k.; A hosszházat oldalain négy-négy, nyugati homlokzatán a két pillérsor vonalában és a sarkokon egy-egy átlós helyzetű támpillér tagolja. Az északi és a déli oldalfalat tagoló támpillérek a kelet felé eső pár kivételével a hosszház pillérállásainak felelnek meg. A déli oldal keleti támpillérének tengelye a korábbi eredetű szentélyszaksz pilléreinek nyugati homlokvonala előtti szakaszba esik, míg északi „megfelelője" e vonaltól nyugatabbra, a románkori északi mellékapszis egykori indításának külső szögletétől 974 cm-re (ehhez a támpillér szélessége 148 cm) helyezkedik el, a tőle nyugatabbra lévő támpillérköz 390 cm. Az ék-i támpillér így a korábbi pillérsor keletről számított második szakaszának nyugati felébe esik. Ez a helyreállított állapotában a tőle nyugatabbra lévők formájában megjele124
