Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

Havasi Krisztina: „1200 körüli” faragványcsoport töredékei a középkori egri székesegyházból

lyét közelebbről megvilágítja az, hogy a homorúan kiképzett tagozatrészleteik formai és méretbeli megfelelői a vakfülke-keretekről ismert profiloknak. Az I—10. épebb töredék, a rajta látható díszítmény névadásával - „tölgyfalevelek ágból kinőnek" - együtt az 1934-es ásatások lelete

17 (10. kép. 7. ábra). Középső, szélesebb sávjának tükrét függélyes, egymás középeréből kinövő, kéttagú, alakilag valóban a makk „attribútumával" is ellátott középkori tölgyfalevél illusztrációkra emlékeztető, ugyanakkor felépítésében az 1-6. és 1-7. darabokon feltűnő, kibomlott állapotban ábrázolt szőlőlevelek középrészének megfelelő, növényi forma tölti ki. A töredék vékony keretléccel és lépcsősen visszaugró lemezzel határolt középrészének szélessége is a vakfülke-párokat kapcsoló (II—6., II—7., B.2., B.4., B.7., B.8.) szárak osztósávjának felel meg, de itt az a díszítménynek az elem függőleges tengelyét is hangsúlyozó járulékával gazdagodott. A hozzá balról kapcsolódó kerettagozatot egy irányban fekvő a levelek sora, a homlokoldali dísz féloldalas elrendezésű változata díszíti. Olyan levélsor ez, mint amilyen az 1-9. fülkezáradék egykori külső, íves kerettagozatán is érvényesülhetett. Az I—10. töredék osztósávján a lépcsősen visszaugró lemeztag szélessége, az ornamentális kitöltésű tükör keretléccel való kapcsolása és profilja megfelel az 1-6. töredéken az ivmező külső szegélymegoldásának. A két darab eltérő díszítménye kizárja ugyan, hogy azonos keretműhöz tartoztak volna, az egyezés azonban utal arra, hogy a díszített záradékok is rendelkeztek lefutó, függőleges kerettel, így azok szintén vakfülkéhez tartozóként határozhatók meg.

18 Az 1-19. szíma-szerűen megformált homorlat töredéke, profilja a díszes ívmezejü záradék külső kerettagozatának felel meg (vö.: 1-7. 14. kép, 13. ábra). Indás-leveles díszének elrendezésével is azt követi, noha a mintaként használt összetett levél motívumát a faragó nehézkesebben kivitelezte, kevésbé plasztikusan dolgozta ki, és a fúrót is mellőzte. A profil és a díszítmény egyezése mellett a gyengébb minőség alapján inkább az feltételezhető, hogy a töredék hasonló díszű záradékokhoz csatlakozó függőleges külső kerettagozat részlete lehetett. Az 1-12. szürke márvány töredék profilformája és részmérete alapján szintén a fülkekeretek kontextusába illeszkedik, mint belső kerettagozat, de figyelmet a díszítményében felismerhető formai mintakép kiválasztása, az l-l., 1-5., 1-6., 1-7. töredékeken megmaradt, háromtagú, alapra felhajló levélformációnak átértékelése, a naturalisztikus ornamens eltérő, a vöröses homokkő párkányok (1-13., 1-14., 1-15.) dekoratív díszéhez közelítő felfogásmódba való átültetése miatt is érdemel. Tehát az ismert töredékek alapján két különböző karakterű, a felépítmény alapvető színkontrasztját meghatározó anyag, a fehér márvány és árnyalatai, valamint a vöröses homokkő jelenlétével és három különböző szélességű vakfűlke típussal lehet számolni, amelyek közül kettő egy és két láb széles volt. Az I—10., II—6., II—7. és B. 4., B-8. fülkeszár17 LÉNÁRT Andor 1987. 454., egykorú felvétele: KÖH Fotótár, 20 741.; Tóth Melinda: 192. sz. Tetőzet sarokrészének töredéke tölgyfaleveles dísszel in.: AK 1978. 255. 18 Ez egyben további kérdéses részletekre hívja fel a figyelmet: a 30-32 cm ívmező-szélességű záradékok (B.5., II—8.) függőleges oldalvonala a 38 cm széles fülkeszár középvonalára feküdt fel. A záradék vallanak az osztósávra felfekvő vonala így 4,5 cm széles volt, ugyanez a nagyobb méretű fülkezáradékoknál, az 1-7. és 1-8. vállrésze alapján 7 cm körüli volt. Ezzel kapcsolatban több lehetőség merül fel: 1.) ha az illeszték a fentiekhez hasonlóan lefutó szárelem középtengelyét jelölte ki, akkor abból szélesebb, 14 cm körüli osztósáv adódna, amilyen a jelenlegi a töredékek között nem ismert. 2.) A kisebb fülkékével azonos osztószélesség esetén a felfekvés tengelye tolódna odébb... 3.) S így kérdéses az is, hogy a nagyobb szélességű fülkének volt-e egyáltalán közös szár mentén kapcsolódó szomszédja. Lásd még: II-l., II—4. 120