Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)

H. Szilasi Ágota: Fejezetek az Egri Képtár 1945 utáni történetéből

A kiállított külföldi művekre vonatkozó katalógus-tételeket Czobor Ágnes, a Szépművészeti Múzeum munkatársa, a hazai XIX. századot felölelő részét pedig Bodnár Éva, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa írta. Az első kötet megírásakor Szmrecsányi Miklós négy alkalommal kiadott Tárgymutatója (1920, 1921?, 1926, 1931.) nagy segítségére volt a szakembereknek, melyben összefoglalta a Líceumi gyűjtemény kialakulásának történetét. Az új képtár anyagának tagolása is hasonlított Szmrecsányi katalógusához, melyben először az olasz és németalföldi, illetve korai magyar, német, francia... festők alkotásait sorolta fel, majd Kovács Mihály hagyatékának bemutatása után a XIX-XX. századi magyar alkotók művei következtek. Az Egri Képtár katalógusának első megjelenése nagy feladatot rótt a szerzőkre. A kiállítás 1958-as megnyitása után 1960-ra készült el a gyűjtemény történetet és a termenkénti leírásokat, a kiállítás sorrendjét követő műtárgylistát (a művészek rövid életrajzával s a képek származásával) tartalmazó, világoskék borítós, négyszögletes formátumú katalógus. A sorszámozott műtárgylistát nem tagolták termek szerint, viszont egy alaprajz segítette a művek közötti tájékozódást a képek katalógus szerinti sorszámának feltüntetésével. Az 1960-as kiadvány francia nyelvű rezümét és 24 db fekete-fehér fotót is tartalmazott. Az 1964-es újabb kiadás egy kicsit változtatott a betűméreten, ezenkívül tartalmában is lényeges különbségek fedezhető fel az első kiadáshoz képest. A kollekció kiegészült Thomas WIJK (1616-1677) A Rippa Grande Rómában című művével.

46 A 7-es sorszámú Dávid Góliát fejével című festményt, annak ellenére, hogy Szmrecsányi is Guido CAGNACCI-nak vagy CANLASSI-nak (1601-1681) tulajdonította,

47 még óvatosságból bolognai festőként szerepeltették az első katalógusban. A New York-i Kress gyűjteményben, illetve a bolognai CremoniniTamburi gyűjteményben lévő analógiákra hivatkozva azonban a katalógus második kiadásában visszaadták a képnek az egyébként bolognai származású festő szerzőségét. Hasonlóan jártak el a 9-es sorszámot viselő, Három királyok imádását ábrázoló festménnyel is. Mint már említettem, Pánthy Endre nagyprépost bejegyzését megerősítve Szmrecsányi is határozottan Carlo MARATTÁ-nak (16251713) tulajdonította a festményt.

48 Valószínűleg rossz állapota miatt bizonytalanodott el és tulajdonította egyszerűen XVII. századi olasz művésznek az első katalógusban a művet Czobor Ágnes. A második kiadásban azonban visszakapta a kép alkotóját, és az 1970-ben történt restaurálása során is mint Maratta művét vehette kezébe a Képzőművészeti Főiskola hallgatója.

49 A következő problémás festmény az 55.207-es leltári számot viselő Cleopatra volt. Szmrecsányi Barbieri Giovan 46 SZMRECSÁNYI MIKLÓS 1931.64. Olasz táj sziklavárral címet viseli. Lsz.: 55.135. 47 SZMRECSÁNYI Miklós 1931.123. Ltsz.: 55.204. 48 SZMRECSÁNYI Miklós 1931.33. Ltsz.: 55.132. 49 MA 2-71. 56