Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)

H. Szilasi Ágota: Az egri vár és hősei a képzőművészetben

8. kép. ID. KATÁI Mihály: Portyázó csapatok kitörése az egri várból, 1956. (Eszterházy Károly Főiskola, Eger) és a magyar katonák mögött füstbe burkolózó, romba dőlt épületrészek ritmikus szerkesztése fokozza, valamint a török katonák felfelé mászó és lefelé zuhanó gomolygása is a két mű rokonságára utal. Erre az időre keltezhető a városháza tanácstermében lévő szélesvásznú kompozíció is, melyen ismét visszatér a követ dobáló nő figurája, aki mellett egy vörös zászlót szorongató harcos küzd iszonyú erővel. Az évszám pedig, amikor a város a 400 éves évfordulót ünnepelte 1952, a szocialista realizmus időszaka, amikor a kultúrpolitika befolyása alá vonta a művészetet, s amikor a témaválasztás és főleg a megfogalmazás nem mindig olyan volt, amely a művészet szabályait helyezte előtérbe. Ennek az évnek a terméke Tarr István (1910-1971) és Illés Gyula (1923) domborműve is a vár déli főbejáratának falán. A nemesi rangot viselő Dobó István minden erényével sem kerülhetett kiemelt fő alakként a domborműre, melyen elsősorban a nép vívja harcát az elnyomó sereggel, természetesen a megszokott minták szerint. A hangsúly itt is az előtérben tömörített, szinte férfias erővel küzdő nőkön, illetve a török hadsereg vár felé mozgó tengernyi hömpölygésének szembeállításán van. Az október 17-én felavatott dombormű katonai ceremóniával 300