Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)
Berecz Mátyás: Az egri vár történeti kutatása
Az egyház is értékelni kezdi a várat, mint a Szt. István alapította püspökség egykori székhelyét. A XIX. század első felének kiemelkedő egyházi személyisége, Pyrker János László érsek szemében a vár már történelmi emlékhely. Két évtizeddel később Ipolyi Arnold már megalapozott történeti és művészettörténeti érdeklődéssel kutatja a várszékesegyházat. Az 1870-es években kezdi meg Balogh János honvéd főhadnagy a vár hadtörténeti vonatkozásainak kutatását. Vizsgálatának eredményeit az 1881-ben megjelent „Egervár története" с munkájában foglalta össze. Kutatásait különösebb megértés és anyagi támogatás nélkül végezte, mégis egyedül neki köszönhető az, hogy fenntartotta és kutatásaival alátámasztotta azt a néphagyományt, amely ihletője és forrása lett Gárdonyi Géza „Egri csillagok" c. regényének. A kutatásokban ezután az 1920-as évekig szünet állt be. A vár nagy része, mint laktanya, a nagyközönség előtt zárva volt. A századforduló körül megjelent tanulmányok 14 lényegében elismételgették a várról mindazt, amit addig másod-harmadkézi forrásokból jól-rosszul összegyűjthettek 15 . A vár iránti érdeklődés fenntartásában sokkal nagyobb hatással volt Gárdonyi regénye, ami amellett, hogy kultuszt teremtett, a maga korában igen alapos ismeretterjesztő munkának volt tekinthető. Az 1925-ben megindított régészeti és történettudományi kutatómunka már teljesen új fejezetet nyitott az egri vár történetének megismerésében. Az egri ciszterci gimnázium tanára, Pataki Vidor János elsőként kezdte meg a hazai és külföldi levéltárak addig alig kutatott anyagainak tudományos alaposságú feltárását. Pataki nem fejezhette be a levéltári forráskutatást, de 1934-ben kiadott „Egri vár élete" című tanulmánya kiindulásul szolgálhatott a további korszerű kutatómunkához. 1938-ban Barcsay Amant Zoltán Eger ábrázolásairól jelentetett meg egy gyűjteményt 16 , amely a téma máig legteljesebb feldolgozása. Hogy az új források feltárása mint jelenthet, arra kiváló példa az a történettudományi tévedés, ami a köztudatra máig kihatással van. Az egri vár az utókorra csonkán maradt fenn, ugyanis az Almagyar-domb lejtőjére épült külső várat 1702-ben lerombolták. A várrész pontos mérete és elhelyezkedése pedig néhány emberöltő alatt feledésbe merült. A vár elméleti rekonstrukciójára az első elképzelések a XIX. század végén születtek. A korabeli építészeti dokumentációk hiányában a középkori állapotról csak hézagos ismeretekkel rendelkeztek. Az akkori kutatók a hozzáférhető szöveges leírásokat a vár XIX. századi állapotával próbálták összeegyeztetni 17 . Ezek 14 A jelentősebbek közül néhány: BARABÁS Samu: Eger 1552-iki ostromához. In: Történelmi Tár, 1888.; GÖMÖRY Gusztáv: Eger ostroma 1552-ben. In: Hadtörténelmi Közlemények. 1890. 634.; NAGY Béni: Eger ostroma 1552-ben. In: Békefi Emlékkönyv. Budapest, 1912., SOÓS Elemér: Eger vár-város története, hadi és műleírása. Eger, 1914.; SZÁDECZKI Lajos: Adatok Eger ostromához 1552-ben. In: Századok, 1880.; TÜRK Frigyes: Eger Vára. Eger, 1906. 15 DÉTSHY Mihály 1976. 21. 16 BARCSAY AMANT Zoltán: Eger vár és város régi ábrázolásai I-II. Eger, 1938. 17 NAGY Béni 1912. 277
