Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)

Király Júlia: A kultuszteremtő Gárdonyi

adósa az írónak, amiéit ilyen nagyszerű emléket állított könyvével a városnak. Ut­cát neveztek el Gárdonyiról. Ő éppen külföldön tartózkodott, amikor értesült a nagyszerű hírről, megható levelét Tóth Béla újságíró „Esti levél" című cikkében közölte is. Tóth Béla örömének adott hangot a történések miatt, s a cikkből azt is megtudjuk, hogy Gárdonyit éppen Törökországban érte a hír. 6 Gárdonyi leveléből az is kiderül, hogy mennyire örült, hogy ő már életében olyan babérokat aratha­tott, amely másnak csak halála után adatott meg. Amíg Gárdonyi élt, azért vásárolták jobbára könyveit, mert ismert író volt meglehetősen stabil olvasótáborral. Átnézve a korabeli újságokat, tudjuk, hogy azok rendszeresen tudósítottak az éppen készülő Gárdonyi regényekről. 7 Az Egri csillagok újabb kiadásait is ilyen várakozás előzte meg. A regény felhívta a figyel­met természetesen az egri hősökre is, az 1552-es eseményekre is. A könyvet az is­mert író egyik nagyon jó regényének tartották. Gárdonyit halálakor saját akarata ellenére, a város döntése nyomán az egri vár falai között helyezték örök nyugovóra. Temetésén Kosztolányi Dezső búcsúz­tatta, az ország irodalmi életének színe java gyászolta őt. Sírja zarándokhellyé vált. Halálának évfordulóján minden évben megemlékeztek róla. Ez a hagyomány egyébként mind a mai napig tart. Ahhoz, hogy később ilyen kultusz alakult ki a vár körül, nagy szerepe volt annak a döntésnek, hogy a várban van a sírja. Ettől fogva még inkább elválaszthatatlan lett Gárdonyi és a vár kultusza. A kettő nem működik egymás nélkül. Halála után társaság alakult, amely kisebb nagyobb meg­szakításokkal több évtizeden keresztül ápolta az író emlékét. Másként alakult a könyv sorsa az író halála után. Több, mint negyvenezer példányban kelt el a két háború közötti évtizedekben, de nem sokat írtak erről a könyvről. Más regényei mellett kissé elhallgatták, nem méltányolták kellően. Gárdonyi megmaradt novellistának, vagy ahogy Z. Szalay Sándor írta: „meghitt hangulatok finom lelkületű festőjét vagy ambícióit ironikus-derüs mosolyokban kiélő, furcsa bölcselkedőt látták, aki hol a keresztény vallásban, hol az okkultiz­musban keresett vigaszt magának, hogy elviselhetővé tegye az életét... " 8 Az egri remete képbe beillett a Láthatatlan ember vagy az Isten rabjai, de nem igazán tud­tak mit kezdeni az Egri csillagokkal. Nem tett jót a regénynek az sem, hogy 1923­tól Gárdonyi József kiegészítésével jelent meg a könyv. Az író fia sokat belejaví­tott a regénybe Gárdonyi jegyzeteire hivatkozva, de ezek a javítások több helyen jelentősen eltértek az író eredeti szándékától. A második világháború után hosszú évekig nem beszéltek róla sokat. De Eger továbbra is ápolta Gárdonyi emlékét. Sírja körül, halála és születése évfordulóin megemlékeztek róla. Fia, Sándor, aki 6 Pesti Hírlap, 1899. Lelt. Sz. B. 76. 258.I.e. 7 Gárdonyi sajtógyűjteménye több cikket tartalmaz ezzel a témával kapcsolatban. A gyűjteményről egy korábbi tanulmányomban részletesen írtam. 8 Z: SZALAY Sándor 1970. 137-138. 205

Next

/
Thumbnails
Contents