Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)

Bitskey István: Az egri vár diadala a XVI–XVII. századi irodalomban

A protestáns egyetemi ifjúság körében szintén kedvelt és sokat idézett toposszá vált az egri hősök 1552-es diadala.

11 Strassburgban Johannes Sturm utóda, Melchior Junius 1594-ben adott ki egy retorikai tárgyú tanulmánykötetet, s ebbe Hungária laudációját is beiktatta szónoki témái közé. Hangsúlyozza itt, hogy a magyarok az egész keresztény Európát védik, ezért minden lehető segítséget megérdemelnek, már csak azért is, mert olyan hőseik voltak, mint Eger 1552-es védői, köztük az egri nők, akik amazonok módjára védelmezték a várat, s csak a spárati nőkével vethető össze végsőkig elszánt hősiességük.

12 Öt évvel később (1599) már Junius tanítványainak szónoklataiból jelent meg egy gyűjtemény, s ebben több magyar - sőt éppen egri kötődésű - fiatal is szerepelt olyan beszéddel, amelynek szintén ez a témája. Köztük volt Ungnád András, az egykori egri főkapitány unokatestvérének a fia, valamint Balassa Zsigmond, Bálint unokaöccse, mindketten a magyar vitézek érdemeit méltatták s a Félhold elleni küzdelem hőseit magasztalták a tanult retorikai arzenál alkalmazásával. 1613-ban Tübingenben Thomas Lansius adott ki terjedelmes beszédgyűjteményt Consultatio de principatu inter provincias Europae címmel, s ebben a különböző európai államokról hangzottak el dicsőítő és ezzel konfrontálódó támadó beszédek. Magyarországról itt Henricus Albertus mondta a laudációt, ebben ő sem mulasztotta el az egri nők harciasságának kiemelését, a téma ekkorra láthatóan legendává kerekedett, elmaradhatatlan kelléke lett az antiturcica irodalomnak. A disputáló ellenlábasok ilyenkor természetesen a laudáció argumentumait igyekeztek cáfolni, jelen esetben Ernestus Schafelizki Contra Hungáriám címmel sorakoztatta fel az antitéziseket, amelyek szerint a magyarok igen vad természetűek, farkasokhoz hasonlók, kulturálatlanok, állhatatlanok, s nem csupán a törökök, hanem a keresztények ellen is gyakran fegyvert fognak.

13 A laudatio és vituperatio ekkoriban igen gyakori retorikai vetélkedése mindenesetre felszínen tartotta a magyarság (s ezen belül az egri vár) törökellenes harcának témáját még a következő évszázadban is. Az egri nőknek az ostrom idején tanúsított hősiessége a XVII. század közepén Európa-szerte irodalmi téma, egyetemi disputációk sora vonultatott fel hozzá újabb és újabb variációkat. A körmöcbányai Johann Hellenbach, a szász származású, de hungarus tudatú család sarja a wittenbergi egyetemen 1656-ban latin nyelvű szónoklatot tartott Oratio pro Hungária címmel, s ebben a következőket írta: „... a magyar nők... nem kevésbé mint a férfiak, a hősök sorába sorolhatók. 11 IMRE Mihály 2000. 455^56. 12 „Et memorabilia est, quod de Agria űrbe apud historicos reperitur, a Turcis ea anno 1552. obsessa, viris permixtas foeminas fortiter pugnasse, eo denique hostes redegisse: ut desperata expugnatione, non magis virorum, quam Amazonum robore victos sese turpi discessu faterentur." JUNIUS, op. cit. 316. Hosszabb kontextussal idézi IMRE Mihály 2000. 41. 13 Oratio Ernesti Schafelizki contra Hungáriám, in Consultatio de principatu..

.op. cit. 589-616. 195