Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)

Praznovszky Mihály: Mítosz, kultusz, história

kott 1552-ben a haza, mert a Habsburg király nem adott segítséget. Sőt pontosan tudja ki a vétkes: „elbukott a harc azért is, mert a klerikális reakció, amelynek tu­lajdonában volt a vár, nem adott kellő segítséget a vár megerősítésére, és amikor a törökök a vár alatt voltak, a nagyoroszi pap volt az, aki a törökök szolgálatába szerződött.. " 1952 július 13-án avattak emléktáblát a vár falán, már jóval kevesebb pompá­val, de magyar és szovjet katonák díszőrségével, akik méltán vallhatták magukat Szondi örököseinek. A szöveg pontosan ezt a szemlelelet tükrözte, a tábla első mondata így hangzott: „1552 július hó 9-én Drégely várának jobbágy származású kapitánya Szondi György és maroknyi csapata példamutató hősi harcban áldozta fel életét a hazáért. " Jobbágy származású, példamutató harc - az ötvenes évek hi­vatalos pártideológiájának zsargonja és erőszakos hivő-normája köszön vissza. Magán az emléktáblán a szöveg felett egy szép és hiteles Szondi portré látszott, ami azért is érdekes, mert a kapitányról nem maradt ránk semmilyen ábrázolás. A következő ünnep 1992-ben volt, koszorúzással, ünnepi beszéddel, de ezt már a drégelypalánkiak szervezték. 25 A helyszín a falu s az ott található emlékmű, amely nem egyszerűen Szondi szobor, hanem Szondi szarkofág. Még 1989 novemberében avatták s az eseményről tudósító újságíró természetesen a kor, a nagy nemzeti átala­kulás helyzetéhez és vállalható, sőt vállalandó aktualitásához igazítja Szondi Györ­gyöt: „A drégelyi szobor a halálé. A becsapott embernek állit emléket, akinek meg kellett halnia. Minden erőszakkal leölt hős ilyen végérvényesen esendő" - azaz tisz­tán kihallható a közelmúlt politikai áldozatainak párhuzamos példázata. 26 Az 1992-es ünnep is itt kezdődött a Szondi parkban koszorúzással. Majd visszatért az ünnepi mise, felidézve az évszázaddal korábbi szokásokat, ezután Szondi zászlaját szentelték meg. Ez egy rekonstruált hadi zászló volt. Délután a várnál folytatódott az ünnepség, itt a honvédelmi miniszter beszélt. Az ő szerep­lése azért is érdekes, mert ez a terület már régóta honvédségi, a közelben van egy nagy laktanya és egy nagy lőtér, s emiatt a várhoz feljutni mindig kockázatos vál­lalkozás volt. A hadsereg ilyen szempontból anti-kultusz hatását megdöbbentően szemlélteti, hogy azt a bizonyos Szondi kápolnát, amit 1885-ben avattak, 1975­ben - megvárhatták volna a centenáriumot, úgy szebb lett volna - katonai bázis építése címén lebontották. Helyére 1992-ben haranglábat és kopjafát emeltek. 25 Ebben az évben a rendszerváltás új eszmerendszerét és lehetőségeit igyekeztek kihasználni a szervezők, természetesen nem a helybeliek. így kerülhetett sor az ünnepség után a KDNP szervezte nagyülésre is. DRÉGELYVÁR CSATÁJA 1992. 26 Kő Pál történelmi analógiákra utaló szobrát a helybeliek sokáig nem tudták elfogadni, számos tudósítás számolt be ellenszenvükről. Az ő képzetükben a hős másmilyen megjelenési formában élt: lovon, kivont karddal a kezében, zászlót tartva, térdre rogyva, kirohanva- de a halott hőssel nem tudtak azonosulni. ÜNNEPSÉG DRÉGELYPALÁNKON 1989., MEZEY Katalin 1990., T.PATAKI László 1989. 151

Next

/
Thumbnails
Contents