Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)

Praznovszky Mihály: Mítosz, kultusz, história

A jubilee utolsó eseménye mindig az áldozati ajándékok elhelyezése. Azaz Madách szobrának megkoszorúzása. Ám ez sem esetleges cselekedet. Először a hivő áldoz: virágot, koszorút hoz s helyezi el a posztamens tövében. (Minél jelentősebb a hivatal, annál jelentősebb méretű a koszorú!) A szobor magas talapzaton áll, s ezért először le kell guggolni előtte, a virág elrendezéséhez, majd fel kell nézni rá, hogy lássuk. Ez a kettős testtartás kimondottan az isten előtt való teljes behódolás gesztusait mutatja. Majd ezután következnek a szent énekek, himnuszok. Azaz a diákok - a Madách gimnázium növendékei, ez sem mellékes! - verseket mondanak Madáchról és Madáchtól. Nem maradhatnak el a szentbeszédek sem a szobor előtt. Ezek nem egyszer valóságos templomi szónoklattá formálódnak az ünnepi beszédből. S ezt nemcsak a patetizmusuk jelenti, a kultikus nyelvhasználat felfokozott teljessége, hanem a mindig aktuális mondanivaló és a pillanat szentségének együttes lelki átalakító hatása. Hiszen ha a költészet megmaradásáról, a nemzeti lét sors helyzeteiről, a magyarnak lenni itt és most stb. kérdésről szólnak, a kiindulópont, a példatár, a mérce mindig Madách és a Tragédia - s így valójában az Úr szólal meg az ő kiválasztottja szájával. A csesztvei irodalmi ünnep tehát olyan szokásrendi sor, amelyen mindazok az jelenségek tanulmányozhatók, amelyek általában egy történelmi, tudományos vagy bármilyen évfordulós rendezvényen felismerhetők. Mint látni fogjuk, a históriai személyiségek körül kialakult kultusz szokásrendje teljesen párhuzamosan szerveződik. A szigetvári Zrínyi ünnepeket rendszerességüknél fogva mindenképpen az elsők között kell nyilvántartanunk.

18 Már egészen korán, 1833-ban rendezték meg az elsőt. Természetesen a legszentebb napot választották: szeptember 7-ét, Zrínyi kirohanásának és halálának napját. Ez mindmáig kultikus nap maradt a helyiek számára. A másik fontos, ekkor megjelenő s azóta is meghatározó elem, hogy akadt egy olyan személy, aki vállalta a szervezést, előkészítést s egyáltalán magának a gondolatnak a megfogalmazását. Ráadásul - legalábbis saját bevallása szerint - a közvetlen leszármazott jogán kezdeményezte az ünnepséget. A későbbiekben nagymértékben függ egy ilyen személy lététől és rendkívüli elkötelezettségétől az ünnepek sorozata. Szigetváron Salamon Béla volt ilyen a huszadik században, majd Molnár Imre neve vált eggyé a helyi Zrínyi kultusszal. Az első ünnep, tehát 1833. szeptember 7-én volt, és szervezője, mecénása Juranics László pécsi nagyprépost, aki Juranics Lőrinc szigetvári hős leszármazottjának tartotta magát. Később jelentős pénzalapítványt tett az ünnepségek állandó megtartása érdekében.

19 18 KOVÁTS Valéria 1963. 220. 19 RAVAZDI László 1992. IL, SZINNYEI József 1897. 146