Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)

Vécsi Nagy Zoltán: A hatvani Hatvany Lajos Múzeumról

3. kép. Kötelesség (Keserű Ilona és Nagy Imre hatvani kötélverő közös kiállítása), kiállítási enteriőr, 1976 Kovács Ákos etnográfiai szemléletét az ő megfogalmazásában érthetjük meg a legjobban: „A Hatvan környéki falusiak az üvegcserepekkel díszített kockaházaikból már régen a 'fekete vonattal' jártak fel Pestre dolgozni, s akik otthon maradtak, azok is japán kapálógéppel művelték a műanyag fólia alatt termesztett paprikát. Természetes, hogy ez az életmódváltás gyökeresen megváltoztatta e háztartások tárgyi környezetét is. Egy új, a régihez még csak nem is hasonló népi kultúrával ismerkedtem meg. Olyan kultúrával, melynek a néprajztudomány berkein belül addig nem nagyon volt helye, hiszen a biciklivel, a zománccal festett tányérokkal vagy a hímzett konyhai falvédőkkel, e tudomány nem nagyon tudott mit kezdeni".

2 Ő volt tehát az, aki Magyarországon talán először figyelt fel azokra a periférikus kulturális jelenségekre, a néprajz és a képzőművészet határterületén található tárgyi emlékekre, amelyeknek a kutatása akkor indult világszerte és mára már beépült az általános hazai múzeológiai gyakorlatba is. Újítás volt az is, hogy a Hatvány Lajos Múzeumban a „3Tkultúrpolitika" sértett művészeinek lehetőséget adott a bemutatkozásra. Ilyen művészek voltak például Korniss Dezső, Román György, Jakovits József vagy Veszelszky Béla. De új2 Idézi HORVÁTH László 1996. 55. 124