Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Király Júlia: Jegyzetek és feljegyzések a Dobó István Vármúzeum Gárdonyi hagyatékában. II.

Ez a stílus kiadásról kiadásra változott, javult, s természetesen előnyére vált a regénynek. A javításokból azonban nemcsak Gárdonyi stílusbeli fejlődését követhetjük nyomon, hanem egyértelmű, hogy történelmi kutatásokat is folyamatosan végzett a tárgykörben. Annyira komolyan vette azt, hogy új értesülései beleépüljenek regényeibe, hogy a kiadóval később indított perében is fő okként szerepelt, hogy javításai nélkül készültek el az új kiadások. Z. Szalay Sándor könyvéből tudjuk, hogy az ötödik kiadást az író fia, Gárdonyi József készítette elő. Valószínűleg önhatalmúlag javított, változtatott az eredeti szövegen. Birtokunkban van a regény első részének negyedik kiadása, amelyben tollal írt javításokat végeztek az ötödik kiadáshoz. Feltűnően sok a tollal írt újítás. Ami zavaró, hogy valószínűleg nem csak Gárdonyi József javításait tartalmazza a könyv, hanem Gárdonyi Gézáét is. Grafológiai vizsgálatra lesz szükség ahhoz, hogy el lehessen különíteni a kétfajta írásmódot. Gárdonyi József egyébként itt is arra hivatkozott, hogy édesapja jegyzetei alapján eszközölte a javításokat, de ezeknek a jegyzeteknek, ugyanúgy, mint a Bibi című regény esetében, nyomát sem találjuk. Z. Szalay Sándor összevetette az 1913-as és az 1923-as kiadást. Érdemes néhány megjegyzését idézni ezzel kapcsolatban! „A későbbi variánsok közül az 1913-as könyv szövege a legmegbízhatóbb, egyébként minden előbbinél színesebb, csiszoltabb, drámaibb. De az író szemléletét tekintve sem mutat visszaesést, elvi vagy művészi megalkuvást az eredeti elgondoláshoz képest, ilyesmi csak a szerző halála utáni kiadásokból, köztük a Dante sorozat lenyomataiból olvasható ki... Később jobban élt már Gárdonyi a párbeszédek nyújtotta szerkesztési és megjelenítési lehetőségeivel, s ezáltal is csak élénkítette a történetet... Az 1923-as kiadvány szövegében alkalmazott variánsok feltehetően a szöveggondozó kitalálásai... az itt-ott előforduló megrövidítéseknél sokkal gyakoribbak az olyan betoldások, melyeknek az író életében sehol sem leljük nyomát... Vagy üssük fel a kétféle kiadást a II. rész harmadik és negyedik fejezeteinél! Szerkesztő és kiadó giccsesítő, szecessziós korrigálását tapasztalhatjuk. Gárdonyi József »továbbfejleszti« az író dramatizáló kedvét, pergő párbeszédeit is. S a Gárdonyi Géza halála utáni kiadásokban - a szerző közismerten humánus és tárgyilagos megnyilatkozásaival ellentétben - vissza-visszatérő motívum az ellenség fölöttébb rosszindulatú, cinikus beállítása, nyilvánvalóan a faji gyűlölködések felszítására. " ' ' A Szépirodalmi Könyvkiadó - nagyon helyesen - 1963-ban újra visszatért az 1913-as kiadáshoz. Amíg nem tisztázódik minden kétséget kizáróan, hogy a negyedik kiadás javításában mit írt Gárdonyi Géza, s mit írt a fia, József, csak ezt lehet tenni. Az Egri csillagok 1923-as kiadása viszont érdekes dokumentum lehet a két világháború közötti Magyarországhoz. Le kell szögeznünk, hogy bár Gárdonyi József folyamatosan részt vállalt édesapja írói munkájában (gyakran a fiúk gépelték apjuk kéziratait), ez a munka nem jogosította fel arra, hogy belejavítson a művekbe. Utólag már nagyon nehéz különválasztani, hogy mi volt az, ami az esetlegesen a Gárdonyiban lezajlott változások következménye, s mi az, amit József tett hozzá önhatalmúan, esetleg öncélúan. A Gárdonyi hagyaték majdnem teljes képet ad az Egri csillagok szövegváltozatairól. Minden adott tehát a szövegkritikai kiadás elkészítéséhez. 11 Z. SZALAY Sándor 1970. 155-160. 439