Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Z. Szalai Sándor: Gárdonyi Géza történelmi regényei

1849 után bizonyára a veszteség, levertség nyomasztó élménye keltette fel ismét a nemzeti ábrándot a „két egytestvér" Hunor- s Magyarról. A naiv eposzunk hiányát fájlaló s pótolni igyekvő Arany János ezért alkotta meg a csodaszarvas regéjét. De a szegedi néphitet sem azért bolygatta meg Móra, hogy megsemmisítse, hisz - úgymond - „я legendát úgyse lehet meghalasztani, és mi értelme is volna annak? Egyebünk sincs, mint a legendáink, és azokra olyan nagy szükségünk van, hogy ha nem volnának, csinálnunk kellene őket. " Isten rabjai Ha lehetséges még a műfaj tisztaságát védeni, azt kell mondanunk: az Isten rabjai nem tipikus történelmi regény. Azzal együtt sem, hogy Szent Margit áldozatos cselekedetei a XIII. századi magyar történelem jellemző mozzanatának (IV. Béla és felesége kegyes felajánlásának) változó következményei. Az igazi történelmi regény csak abban a miliőbenjátszódhat, amelyet a kor társadalmi, szellemi mozgásával összefüggésben mutat meg és jellegzetes emberi arculataival idéz az író. Az Isten rabjai részben megfelel ennek a feltételnek, egészében nem. Egy legenda földolgozása ez, amely keletkezhetett volna más időben is, s amelybe későbbi korok ítélete vegyül. Az átfogó történelem ábrázolására - Margit magánéletén túl - kevés tér nyílik. A történelem átható atmoszféráját csak néhány jelenet erejéig vagy a mindennapi élet, megélhetési körülmények, emberi érintkezések rekonstruált rajzaiban érzékelhetjük. Például a tatárjárás utáni újjáéledésben, s először abban a fölvonulásban, amikor a kicsi királylányt Veszprémből a Nyulak szigetére költöztetik át. Amikor a sokfelé járt fuvaros madártávlatból mutatja az épülő Budát és a még szűk, Duna-parti Pestet. Később a zárt világba beszüremlő hírekről, trónviszályról, háborúkról, erkölcsi romlásról értesülünk. A magyar és a szerb király (Urosz) békekötése az első világháború előszelére, a balkáni hadi készülődésekre utaló figyelmeztetést rejt. Gárdonyi is tudta, hogy az Isten rabjai „nem a regényszabályoknak megfelelően" készült. Egykori tanárához írt levelében azt vallotta, hogy „egy elfeledett, nemes-szép alakot" emelt fel a porból, „letisztogatta" és „belehelyezte újra a nemzet emlékezetébe."

29 Amit Kosztolányi Dezső hiányolt, a „fanyar, kesernyés középkor" szelleme gyakran kifejezésre jut, de olykor külsőségekben, vallási szertartásokban, vagy a „spirituális szerelem" megnyilvánulásaiban.

30 Az utóbbit mások is kifogásolták.

31 A regény címe arra utal, hogy hősei korlátok közé szorítottak, de elrendelt életüket ők nem érzik rabságnak. Margit elhárítja a szülők megváltozott tervét, nem vágyik királyi házasságra, megveti a hatalmi harcokat. Az Isten előtti egyenlőség tudatában segíti a szegényeket, ápolja a súlyos betegeket. Túlzott önsanyargatásait azonban Jancsi fráter is értetlenül nézi. Gárdonyi - a cselekmény másik központi hőséül - azért állítja a kertészfiút, hogy mindenekelőtt az ő szemével láttassa, bírálja, majd lelkiségének átalakulásával oldja a rideg kolostori életet, beleértve az emberi gyarlóságokat is. Máskor az irigykedő, pletykálkodó sorstársak elbeszéléseibe vagy költői képekbe, közmondásokba rejti iróniá29 A Répássy Jánosnak írt levélből. 1908. ápr. 21. 30 Kosztolányi Lehotai néven: Isten rabjai. A Hét, 1908. jún. 7. 31 Fenyő Miksa: Két regényről. Nyugat, 1908. aug. 16. 431