Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Császi Irén: Bábuk és bubák. Babakészítés Észak-Magyarországon

pírlapot harmonikaszerűen hajtogatták, vagy ráncba szedték. „A papírszoknyára kötöztük a kecelét, a körbe kötényt" (Kovács Józsejhé sz. 1919. Mátraderecske) Mézeskalácsbaba: A búcsúról hazatérő szülők, nagyszülők, keresztszülők ajándéka volt a gyermeknek szánt mézeskalácsbaba. A gyerekek mielőtt megették volna játszottak a babával. Bepólyázták, ringatták, altatták úgy, ahogy kistestvérüket szokták. „Mentünk a szentkutasok elé, a kislányok szívet vagy mézesbabát kaptak. Játszottunk vele, de utoljára csak megettük. A karácsonyfán is volt mézesbaba, mikor levették bepólyáztuk, játszottunk vele majd megettük. " ( Kovács Józsejhé sz. 1919. Mátraderecske) Babák virágból, termésekből- Játékbabák közé sorolom azokat a játékszereket is, amelyek emberalakot ábrázolnak, de nem kifejezetten a babázás célját szolgálják. A pipacsbimbóból szirmainak lehajtásával babaformát képeztek. A fiúk a tüzes embert jelenítették meg a töklámpással, azzal ijesztgették a falubelieket. A marhatök tetejét levágták, belsejét kivájták, majd szemet, szájat, orrot, fület vágtak rajta. Gyertyát tettek bele, rászúrták egy botra és este az út szélére állították. „Világított a szeme, szája, orra, messziről félelmetes volt. Aki látta, mondta, hogy tüzes embert láttunk a Bodor völgyibe. A Mátrába jártak a tüzes emberek, meg a betyárok, rossz emberek voltak. " (Kovács József né sz. 1919. és Kiss Ferenc Mátraderecske). A fiúk a gesztenyéből általában török basát készítettek. Gyufaszál végtagokat szúrtak a testbe, így lábon álló figurát kaptak. Makkból kis törpét vagy pipát készítettek. Használati tárgyak, mint babák: A gyerekek a körülöttük lévő tárgyakat is felhasználták szerepjátékaikban. A sámli, a négylábú kisszék helyettesítette a babát, úgy, hogy az ülőfelület egyik végére kendőt kötöttek, majd felemelték, karjukra tették, ringatták. A söprű szintén helyet kapott a babázásban, felöltöztették, s táncoltak vele. Játékukban a gyerekek utánozták a felnőttek viselkedését, szokásaikat, ünnepeiket. Télen a házban babáztak, nyáron, az udvaron vagy libaőrzés közben. „Ketten, hárman bábuztunk egyszerre. Tíz évesen már el kellett bújni, ha bábuzni akartunk, mert akkor babot kellett volna fejteni." (Varga Miklósné sz. 1927. Mikófalva) A pólyás babákat ringatták, fektették, altatták. Papírdobozba, vagy kis bölcsőbe, kiságyba tették, betakarták, altatódallal elaltatták. „Csicsi baba aludjál, aranyosat álmodjál" énekeltük, vagy karunkra vettük s ringattuk, hogy Csicsis baba elment apa a malomba, hoz neked kalácsot" (Kovács Józsefné sz. 1919. Mátraderecske). Majd vetkőztették, fürdették, alkalmanként szidták, megverték. Eljátszották az emberi élet fordulóit, a gyermekszületést, a keresztelőt, a lakodalmat és a temetést. Játék előtt kiosztották a szerepeket, s a babákat beszéltetve játszottak. „Elvittük keresztelni - Pap uram keresztelje meg- mondtuk. Mindent úgy játszottunk, ahogy a felnőttektől láttuk. Mikor a babát hazavittük a komaasszony azt mondta: Pogányt vittünk, keresztényt hoztunk, az vegye el tőlem, aki legjobban szereti, - mindig ezzel köszöntöttünk be. " (Kovács Józsefné sz. 1919. Mátraderecske) A Dobó István Vármúzeum néprajzi gyűjteményébe 1961-ben került Bakó Ferenc gyűjtésében az első kukoricacsutkára és favázra készített babaegyüttes. A fedémesi lakodalmas népet jelenítették meg, menyasszony, vőlegény, újmenyecske és még hét menyecske viseletét készítették el. A test négy bábu esetében kukoricacsutka, míg a többinél fa. Az öltözet a fedémesi viselet mása, úgy varrták meg, ahogy a felnőtteken látták. (1. kép) Készítőjük egy esetben ismert, neve a kötényre van tűzve, Vince P. Rozália 5. osztályos tanuló munkája. (2. kép.) Az arcvonásokat korommal, tintaceruzával, vagy festékkel húzták ki. A fej kidolgozásánál a konty készítésére a főkötő színére, a ruhaanyagok hitelességére is ügyeltek. A násznéphez vetett ágy párnákkal, derékalj és dunna is tartozik, amit Fehér Istvánné készített. 405