Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)
Bencsik János: Mennyire palóc település Polgár, a volt Szabolcs megyei mezőváros?
Másik feladat az volt számukra, hogy miként alakulhatott és szerveződhetett az új faluközösség, amely képes a káptalan követelményének eleget tenni. Tudták-e vállalni, teljesíteni a rájuk háramló földesúri követelményeket, amelyeket az 1727-ben aláírt contractus gondosan összegzett. 25 Vajon hogyan fogadta szűkebb környezete az új polgáriakat? Azt tudjuk, hogy még az 1930-as években is számon tartotta a néprajzi jellegű különbséget. Éppen ezért onnan kell kiindulnunk most is, amikor Polgár paraszti közösségét tanulmányozni akarjuk. Segítségül hívhatjuk a néprajz módszerét. Előbb azonban lássuk azokat az ismereteket, melyek korábban születtek. Az 1896 millenniumra kiadott Szabolcs vármegye monográfiája Polgárt is bemutatja a többi község sorában. Ezt írja a közösség jellemzéseként: „Polgár... azért érdemli meg, hogy külön foglalkozzunk vele, mert Borsod és Hajdú vármegyék közé benyúló nagy határát oly népfaj lakja, mely néprajzi tekintetben teljesen elütő, nemcsak az egész vármegyének, de ennek a járásnak is többi lakosságától. Polgár ugyanis Palóc telep, melyet földesura, az egri káptalan telepített Borsod vármegyéből. Mezőkeresztesről és környékéről, s melynek lakossága ismert palóc szívóssággal és konzervativizmusával még ma is sok olyanfajta sajátosságot tartott meg, mely a körülötte lakóktól sokban megkülönbözteti. E különbözőségnek, a más eredetűségen kívül oka az is, hogy a vármegye szomszédos Tisza menti népével nem vegyül, mert egyrészt nagy távolság is választja el tőlük, másrészt pedig amazok nagyobbára nyakas kálomisták, őmaga pedig erős pápista " 2(l . E különbség miatt általában matyóknak, ritkábban palócoknak nevezték őket. Azért ragadt rájuk a matyó elnevezés, mert a matyókat jól ismerték, hiszen a közelebbi matyó falvak lakói vagy egyenesen Mezőkövesd népe rendszeresen megfordultak mint vásározók, továbbá legelőbérlők akár Szentmargitán, akár Tiszacsegén vagy a távolabbi Balmazújvároson vagy a híres hortobágyi hídivásárokon. 27 Polgáron élt annak a tudata, hogy ők nem hasonlók néprajzi tekintetben a környezetükhöz. Már az is, hogy szinte tiszta római katolikus vallásúak voltak, jelzett valamit. Tudták, hogy a kevéske református vallású család a XX. század első felében szociális gondok következtében tért át a református vallásra. 28 Sokkal jobban tartották a gazdasági kapcsolatokat a Mátra, Bükkalja falvaival, mint a Tiszántúl vagy a Hortobágy környéki falvak lakóival. Onnan jártak zsúptetőkötők Polgárra vagy kőművesek a faluba. Az 1910-es és 1920-as években építkezők Perkupáról jött mestereket fogadtak. A káptalannak rendszeresen teljesítettek fuvart Egerbe, más káptalani majorokba, avagy éppen Tokaj-Hegyaljára. 29 Ezért alkalmuk nyílott egyfajta árubeszerzésre, árucserére. Sajátos módon erősítették ezt a kapcsolatot a felvidéki fa- és mészárusok is. Az új polgáriak tehát beilleszkedtek a Tisza menti tájba, tágabb értelemben alföldiekké lettek. Mindenekelőtt a táj népének szokásos gazdálkodási gyakorlatát, előbb a tág legelők kínálta extenzív állattartást, majd a háromnyomásos szántóföldi gazdálkodást vették át; e kettő együtthatásaként működő osztott beltelkes (ólas-kertes, szérűs kertes) tele25 BENCSIK János 1974a. Adattári részében a „Az polgári Uj Lakosokkal való N Káptalan conventioja. Eger, 1727. május 8." 26 BOROVSZKY Samu 1900. 171. 27 SZŐLŐSI Gyula 1973.; MÓRICZ Pál 1928; TAKÁCS Péter 1988. 105-122. 28 KOZMA Bertalan 1974. 352-370. 29 Adatközlőimtől hallottam, hogy a palkonyai révtől indultak Egerbe, s Mezőcsát szomszédságában Montáj csárdát érintve érték el Egert. A juhászok küldték a bárányfarkaláskor a perzselt farkat a kanonoknak. BENCSIK János 1969. 73. Kapus István (1902-1994) adatközlőm elmondta, hogy az apjával, aki Folyáson cseléd volt, Mádra, a szüretre szállítottak (1913.) 2 szekér szénát. 394
