Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Gy. Gömöri Ilona: „Polgár-telep”, „Bankpince”. Szőlőuradalom a hevesi homokon

A telepen egyszerre - 2-3 helyszínen - általában kb. 100 fő dolgozott. A munkások létszáma szüret idején kb. 300 főre emelkedett. A napszámosoknak a különböző szőlőmunkákhoz saját kapát, horolót és metszőollót kellett vinni, a többi szükséges eszközt az uradalom adta. A napszámbérek hétről hétre változtak. A szőlősgazdák vasárnap délután gyakran hívták egymást és a Polgár-telepet, kérdezve, hogy mennyi legyen a napszám hétfőn. Pálfi József gyűjtése szerint az 1930-as években Hevesen a napszám mértékét az uradalom diktálta. Vezetésével létrejött egy olyan bérkartell, amitől egyetlen foglalkoztató kis- és középbirtokos sem tért el. így a munkabérek, napszámok kialakulása terén nem történhetett egymásra licitálás a munkaadók között. Ennek megfelelően a következő napszámbérek alakultak ki a szőlőtermelésben (1937-1938): - szőlőnyitás, metszés, mélykapálás, permetezés, porozás, puttonyozás és présházipincei munkák napszámbére 1 Pengő volt, - a szőlősarabolás, zöldválogatás, érés alá kapálás napszámbére 90 fillér volt, - a szőlő karóigazítása, kötözés, csonkázás, szálvessző lehúzás napszámbére 80 fillér volt, - a szőlő- és gyümölcsszüret és lóvezetés 60 fillér napszámmal volt elismerve, - az ivóvízhordásért 50 fillér napszámot kaptak a gyerekek. A bandagazda napszáma 30 fillérrel volt magasabb, mint a csapat tagjaié, viszont ő felelt a csapat tagjainak magatartásáért, munkájának minőségéért. Voltak esetenként halasztást nem tűrő, ún. rendkívül sürgős munkák is (pl. kora tavaszi fagy elleni hajnali füstölésjégverés utáni azonnali szőlőporozás stb.). Ilyenkor a napszámon felül óránként még 10-12 fillért fizetett a Bank.

124 Az egy pengős napszám idején a piacon egy pengőbe került pl. egy szekér nem piacképes (melyet a nyúl kissé megrágott) dinnye. A munkabérek kifizetése hetente történt a juhásztanyai kisirodánál. „A gyakornok az ablakból egy-egy átírással készült jegyzékből felolvasta az azon a lapon szereplő munkások nevét, majd „Ki veszi fel?" kérdésére a brigád egy tagja jelentkezett, aláírta a listát, majd egy összegben felvette többjük járandóságát."™ Bizonyos feladatok elvégzésére a napszámon kívül egy-két pohár bor munkaidő utáni kiosztásával is ösztönözték a munkásembert. „Pl. amikor a szőlő alá kézzel forgatták a homokot, úgy ösztönözték a dolgozókat az új telepítésű szőlők egyik veszedelmes kártevőjének az elpusztítására, hogy minden 100 db cserebogárpajor összegyűjtéséért 1 dl bort mértek ki este a munkásoknak. "

l26 A summásokat az emlékezet szerint Mezőszemere, Mezőkövesd és Balaton községekből toborozták. Sokszoknyás, fejdíszes népviseletben jöttek. Szállásuk a Sárgapuszta egyik épületében volt. Esténként téglából kialakított főzőhelyen, a téglára helyezett edényben főzték legtöbbször krumpliból, szalonnából és tésztából álló „betyárlevest". A nagy kiterjedésű szőlőtelepen igen hasznosnak bizonyult egy harang működtetése, mert jelet adott a távolban dolgozóknak. A Juhásztanyán állt a haranglábra szerelt kis harang. A mindenes - kalapját levéve - ezzel harangozott delet. Egy óra elteltével az újabb harangszó a telepen dolgozó munkásoknak az ebédidő elteltét jelezte. A haran124 PÁLFI József 1989. 21-22. 125 SOÓS Imre 1998. 7. 126 PÁLFI József 1989. 25. 364