Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)
Horváth László: A XX. századi Heves megyei kivándorlás alapvetése 1910-ig
aztán „bizalmas" körlevelek a nyomtatványok, hajójegyek, sőt levelek elkobzására is biztattak, még akkor is, mikor a hetilapok hasábjain a lehető legszabályosabban fizetett hajóstársasági hirdetések tucatjait találhatjuk, melyek nyíltan kivándorlásra csábítanak. Nem kellett ide ügynök, lelketlen csábító. Minden nyomtatványnál, agitációnál többet ért az amerikai pénz, a sógor, koma, rokon hazaírt levele, vagy az első Amerikából visszatért kivándorlók. Ez inkább ösztönzi az ismerősöket arra, hogy ők is szerencsét próbáljanak. Van már példa előttük, és ami még fontosabb, van már hihető információ az Egyesült Államokból. Az első elvándorlók sokszor küldik a testvérnek, rokonnak az útiköltséget, megszerzik előre odakint a szállást és a munkahelyet. Szinte minden egyes új kivándorló újabb és újabb embereket vonz magához. Általuk segítve válhat csak tömegessé ez a mozgalom. Ez az előbb inkább rokoni szálon, később az ismeretségi, baráti körben fölfűzhető folyamat a láncmigráció. Ennek a láncnak a beüzemelésével 190l-re a megyéből a mozgalom már körülbelül 100 főt, 1902-ben pedig közel 600 főt sodort magával. Ennek az időszaknak a kivándorlásáról már három megyei statisztika is rendelkezésünkre áll, de ez nemhogy kiegészítené egymást, hanem inkább egymásnak élesen ellentmond. Egy ilyen tömegmozgalom esetében nincs értelme abszolút számokban gondolkozni. A három számsor egyfajta trendet, intenzitást jól kirajzol, s mivel a kortárs sem tudott minden emigránst számba venni, nekünk is meg kell elégedni ennyivel. Bármilyen hitelesnek tűnő statisztikát felborít ugyanis az illegális kivándorlók léte, az „útitársak" bizonytalan száma (egy útlevéllel sokszor családtagok, gyerekek, feleség is kiment), a „the birds of passage" jelenség (ún. vándormadarak; egy személy ismételt regisztrálása), stb. Fontos, hogy a kivándorlás körvonalait, általános mozgási irányát felfejtsük. Ez az irány pedig 1902-ben Heves megyében egyre inkább a mozgalom tömegessé válása irányába mutatott. Az Egyesült Államok és a törvényhatóság közötti kapcsolattartásnak volt ekkor egy ünnepélyesebb, kedélyesebb része is. Az amerikai magyarok Clevelandban 1902-ben felállítottak egy Kossuth-szobrot. S hogy „Kossuth apánk" megszentelt hazai földön állhasson, többek között az egri várból is küldettek egy zsák földet a szobor készítőjéhez, a debreceni Tóth András szobrászművészhez. 75 Mivel 1902-ben ünnepelték Kossuth Lajos születésének 100. évfordulóját, valamint ekkorra esett nevezetes amerikai útjának 50. évfordulója, ezt az alkalmat a kinti magyarság szerencsésen megragadta. A magyar nemzet dicsőségét hirdetve az amerikai magyarság tekintélyét volt hivatott kifejezni az az ünnepségsorozat, mely ebben az évben lázban tartotta a kinti magyarokat. Szerencsés választással azt a Kossuthot tolták előtérbe, akit a magyarok közül Amerika leginkább tisztelt és elismert. Ez a jubileumi év azonban alkalom volt a kinti magyarság önazonosságának megfogalmazására, a magyar egyházi, kulturális, stb. egyesületek létrehozására, újságok indítására, a magyar szervezetek megteremtésére is. Az eddigi legteljesebb kimutatást az Egyesült Államokba bevándorolt magyarok társadalmi szerveiről Puskás Julianna készítette. 76 Ez alapján is leszűrhető, hogy a magyarság kinti „nagy éve" az 1902-es volt. A megye ebben az évben csatlakozik az Országos Nemzeti Szövetség kezdeményezéséhez is. A Szövetség a kivándorlás kapcsán a legsürgetőbb feladatnak az Amerikában élő magyarság számára egy díszes nemzeti zászló alapítását és adományozását tartotta. „Ez a zászló előttük az elhagyott hazát fogja jelképezni s tanúságot teend arról, 15 HML. IV-404/a/73. 76 PUSKÁS Julianna 1982 508-550. 316
