Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Horváth László: A XX. századi Heves megyei kivándorlás alapvetése 1910-ig

dorláshoz - folytatódott tovább az alispáni logika. Azt viszont elismerte, hogy „...dolgos kéz itt is kap mindig annyi munkát, melynek keresetéből megél és családját eltartani képes. De csak is ennyit. Tehát rendes keresete után nem valósithatja meg azt a vágyát, mely az egész osztály életczéljává lett: a földszerzést. Hallva tehát arról, hogy a tengeren túl mily magas összeggel fizetik az emberi munkaerőt s hogy azok, kik oda költöztek, rövid idő alatt mily sok pénzt tudtak megtakarítani s haza küldeni, tervei megvalósításának igéretföldjét véli megpillantottnak. Nem is csodálható, ha nincs oly érv, mely képes legyen lebeszélni arról, hogy ő is szerencsét próbáljon... "

68 S mivel az első elvándorlók produktív életkorban lévő férfiak, kik családjukat hátrahagyva mentek ki legtöbbször, s átlag 2-3 év után haza is tértek, nem is merült föl, hogy valamit tenni kellene a kivándorlás ellen. Igazán csak egy dologtól félti a megye a „becsületes magyar tiszta erkölcseit", hogy az Újvilág nemzetközi eszméi megmételyezik, átalakítják tipikus jellemét, kiölik józan tudákosságát, ember tiszteletét, önmérsékletét. Félő, hogy az itthoni viszonyokkal szemben elégületlenné teszi a visszatérőket, netalán a közrend és biztonság ellenségei, lázadások előidézői lesznek. A honi közigazgatás Heves megyében ekkor kezdte el a kivándorlás okainak keresését ankétokon, konferenciákon, fehér abrosz mellett, vagy éppen a Földközi tengeri hajókirándulás alatt. Eveken át tagadták még a nincstelenség és a kivándorlás közötti összefüggéseket is. Az útlevelet igénylők otthontartására több utat is kidolgoztak. Az alispáni körlevél szerint hazafiságukra kellett hivatkozni. Csak hát a kivándorlás oka nem a nép hazaszeretetének ellanyhulása volt. „...Tessék megnézni egy olyan állomást, ahol kivándorlók szállnak fel a vasútra! Hogy néznek ki azok az emberek! Micsoda lelkiállapotban vannak ők és hátramaradottjaik! Micsoda aggodalommal mennek és micsoda siróhangulatban vannak! Szívesen senki azt a rögöt, melyen született, sem szegény, sem gazdag ember nem hagyja el... "

69 S míg ők a szalonokban hiába keresték az okot, addig a falvakban a kivándorlók kérdés nélkül is őrjöngve sorolták: „...földadó, házadó, kutyaadó, fegyveradó, egyházi adó, mezőkerülő, csősz, kisbíró, pásztor, éjjeliőr, harangozó, postás, csordás, csirkés - mindenekért fizetni kell, utánjárási költség, közbenjárási költség, temetés, születés, só, cukor, dohány, bor, sör, pálinka, petróleum..."

10 A mozgalom gátolásának másik népszerű módja, az útlevelek kiadásának bonyolítása, vagyis a kivándorlás adminisztratív eszközökkel való akadályozása volt. Ezen a téren aztán mindenki megteszi a magáét. A főispán és az alispán először hivatalos 1902-ben a Felvidéki Vármegyék Kivándorlási Kongresszusára Miskolcra. Az OMGE bábáskodása alatt összeülő kongresszus ezúttal is a kivándorlás okainak „kipuhatolását" ajánlja, valamint „...az útleveleknek kiadásának feltételekhez kötését... " A közigazgatási kar alsó rétege pedig sokszor a saját hasznára kamatoztatja a kivándorlás mozgalmát. „Tapasztaltatott, hogy a községi és körjegyzők az útlevelek kiállítása körül teljesített munkájukért különféle czimen, mint kérvényszerkesztés, községi bizonyítvány kiállítás, sürgetés, utánjárás, stb. eféle gyakran nagyobb összegekre rúgó díjakat számítanak fel és szednek be az útlevelet kérelmezőktől. "

72 Ekkor hágott tetőpontjára a kivándorlási ügynökök üldözése Heves megyében. A mezőtárkányi példán is láthattuk, az ő szerepeltetésük a kivándorlás menetében felettébb 68 Alispáni jelentés. 1902. 1903. 24. 69 KOVÁCS Imre 1938. 76. Idézi az 1907. évi GYOSZ ankéton felszólaló Sugár Istvánt. 70 DÁNIEL Ferenc - OROSZ István 1988. 9. 71 HML. IV-404/a./72. 2. Alispáni iratok- Felvidéki kongresszus tervezete 72 Hevesvármegyei Hírlap 1902. júl. 18. 3. Л külföldre szóló útlevelek kiállítása. 314