Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Horváth László: A XX. századi Heves megyei kivándorlás alapvetése 1910-ig

„Amerika aranybányák hazája, Sült galamb száll minden ember szájába..."

35 Az első világháborúig Magyarországról közel másfélmillió ember lépett az Újvilág földjére. A Magyar Királyság migrációját vizsgálva a mozgalomnak legalább három szakasza különböztethető meg.

36 A szórványos kivándorlás időszaka az 1880-as évekig az első szakasz. A második periódus a századfordulóig számítható, míg a harmadik időszak az első világháború kitöréséig tart. Puskás Julianna a folyamat három periódusát a következőképpen jellemzi: az 1880-as évekig az előkészítő, a századfordulóig a megalapozó, és a századforduló után az első világháborúig a kibontakozott tömeges kivándorlás időszaka következett el.

37 Igen eltérő viszont az ország egyes régióinak kapcsolódása ehhez a mozgalomhoz. Néhány északi megyében már az 1880-as években az elnéptelenedés veszélye áll fenn,

38 míg Heves vármegyét jóformán csak az új század beköszöntével éri el a kivándorlási láz. A statisztikusok a felvidéki kivándorlásnak már 20-25 évét foglalják össze kötetekbe, mikor Heves megyéből 1899-ben csak 14 fő, 1900-ban pedig 35 fő vándorolt ki Amerikába.

39 A terminus technikusokat visszafordítva, a hevesi régióban a kivándorlás előkészítő, megalapozó és tömeges szakasza 10-15 év alatt dühöngött végig hihetetlen intenzitással. Nehéz megértenünk az emigrációnak ezt a szélsőségesen eltérő regionális és időrendi megoszlását. Pusztán gazdasági háttértényezőkkel mindez pontosan nem magyarázható. A szerző a megyei kutatás első szakaszában maga is azt hitte, hogy a kivándorlás oka, mint egy matematikai egyenlet, tiszta és racionális gazdasági-társadalmi adatokkal jól körülírható, felvázolható. Amelyik régióban, járásban, településen a gazdasági és társadalmi feszültség egy adott szintje megtalálható, ott nyilván a kivándorlás is felütötte a fejét. Csakhogy a kutatás eredményeként bátran állíthatom, hogy vannak a kivándorlásnak olyan társadalmi, lelki, tradicionális, családi, pszichológiai vonásai, melyek a háttérben tagadhatatlanul ott álló gazdasági tényezők hatását jelentősen befolyásolták. Vagyis egyszerűbben szólva, nem feltétlen ott volt tapasztalható jelentős kivándorlás, ahol a gazdasági tényezők ezt valószínűsítették. Ezen megállapítás elfogadása esetén viszont az is nyilvánvaló, hogy az eddig szinte egységes masszának tekintett kivándorló tömeget a lehető legrészletesebb elemzéssel községek, sőt családok, vagy lehetőleg egyének szintjéig le kell bontani. így nyílik csak lehetőség a vándorlás belső mozgatóinak, törvényszerűségeinek fölfejtésére. Az otthoni körülmények között ellehetetlenült népesség, mely lakóhelyén megélhetést nem talált, a századfordulón még mindig három út közül választhatott. Vagy a városokba, ipari telepekre költözött, vagy évek hosszú során át idényjellegű mezőgazdasági munkákat vállalt (summások), vagy esetleg beállt a kivándorlók egyre népesebb csoportjába. Az egyidejű „menekülési irányok" mindegyike a szülőhely, az otthon elhagyásával járt, még a summások esetében is, akik sokszor csak télre tértek meg szeretteik körébe. 35 MM. TA. 1481.94. Bélapátfalván gyűjtött népdal részlete, melynek szövege és dallama az egész megyében ismert volt. 36 RÁCZ István 1980. 75. 37 PUSKÁS Julianna 1974. 32. 38 POLÁNYI Imre 1964. 247. Kiemeli Abaúj, Sáros, Szepes és Zemplén megyét, honnan "...az 1880. évi összlakosságnak közel fele kivándorolt. " 39 MSK. Új Sorozat 67. 50. Az Amerikába irányuló kivándorlás törvényhatóságonként 1899-1913. 305