Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Horváth László: A XX. századi Heves megyei kivándorlás alapvetése 1910-ig

sabb 15 év statisztikáját adja. A forrás hitelének elemzését későbbre halasztva, itt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy már maguk az összeállítók megemlítik adataik „esetlegességét". Minden szakszerűségre és pontosságra törekvésük mellett ki vannak szolgáltatva az adatgyűjtést végző helyi közigazgatási vezetőknek. A Heves megyei kutatás megindulásakor - 1988-ban - minden hiányossága ellenére a megyére nézve fontos forrásnak tekintettem az MSK 67. kötetet. Most is azt vallom, hogy az abszolút számoktól eltekintve, a vándorlás főbb tendenciáit jól tükrözi. Legalább ilyen fontos szerepet tulajdonítottam a későbbiekben, a nyomtatásban évente megjelent Alispáni jelentéseknek 1901 és 1912 között. A 12 éven át adatot szolgáltató forrás fő értéke, hogy a szöveges magyarázatával nagy segítséget nyújtott a későbbiekben egyes járások, községek, régiók szerepének megvilágításában. A csaknem azonos évkorokról hírt adó két statisztika mellé társult a Kemény György által készített Heves vármegye közgazdasági leírása (1909)

2 című munka, mely keretében részletesen tudósít az 1901-1907. közötti kivándorlási mozgalomról, nemcsak megyei, de járási, községi adatokat is közölve. A három statisztika „összemontírozásával" máris fölvázoltnak tekintettem az első világháború előtti megyei kivándorlás járásra, ha kell, községekre lebontott emigrációs-mutatóit. A három forrás azonban nemcsak hogy egymásnak, de sokszor önmagának is ellentmondó. Az éveken keresztül tartó gyűjtőmunka a korabeli sajtó átnézésére is irányult. Az egri és gyöngyösi lapokon túl a századfordulótól az első világháborúig módomban állt a hatvani, hevesi, sőt a pásztói hírlaptermés átvizsgálása is. A korai szórványemlítések után 1904-től körülbelül 1910-ig igen jelentős teret szentelnek az újságok a kérdésnek. A területi statisztikák közlésén túl, egy-egy család vagy falu konkrét esete is felszínre kerülhet, de a bűnügyi rovat kivándorlói esetei, az egyébként külön tanulmányt is megérdemlő hajóstársasági hirdetések, vagy a halálozási rovat apró kis morzsái jól beépíthető egy mind teljesebb megyei körképbe. A sajtó a kérdést oly súllyal kezeli, amilyen szerepet az az adott régióban játszott. Feltűnő például, hogy a Hatvani Hírlap, mint távoli vidékek társadalmi gondjáról ír a kivándorlásról, mely legfeljebb a forgalmas vasútállomáson okoz torlódást. A peronon megnyitott kivándorlási iroda - az átutazó utasok megszűrésére -, említésén túl, alig találunk nyomot a térség újságaiban a mozgalomra. Az ilyen hangsúly-eltolódások is hasznos segítségek a megyei körkép megrajzolásánál. A levéltári kutatás a Heves Megyei Levéltárban indult. Itt sajnos nemcsak a főispáni és szolgabírói iratok hiányát kellett konstatálni, de gyakorlatilag az alispáni iratok erre vonatkozó része is elpusztultnak tekinthető. Más megyékkel ellentétben, Heves megyében tehát nem lehet támaszkodni a kivándorlás mozgalmának vizsgálatakor az útlevél-nyilvántartásokrajárási összesítésekre. Szorultságomban egy 1904. évi belügyminiszteri rendeletbe kapaszkodtam, mely községi szinten is előírta az útlevél-statisztikai adatgyűjtést.

3 Sajnos mindössze Kál község anyaga között volt megtalálható a Kivándorlás czélból útlevelet nyert községbeli lakosok nyilvántartása, és a Külföldről visszavándorló egyének községi nyilvántartása* füzetszerű formanyomtatványa, melyet pedig minden községnek a 2 KEMÉNY György 1909. 8-11. 3 A Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal munkássága 1871-1911. MSK. Új Sorozat 36. 1911.53. 4 HML. V-242/a/38. 4. 298