Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Bitskey István: Utazások szervezése a barokk kori Magyarországon

Néhány évvel később kiadott műve, Az utazók könyvtára vagy vezérfonala (Bibliotheca seu cynosura peregrinantium, Ulm, 1643-44), amelybe a Medulla tartalma is beépült, a szerző szerint „minden eddig kiadottnál teljesebb, gyönyörködtetőbb és hasznosabb útikönyv", amely tartalmaz száznál több utazási problémát, tanácsokat a vándorláshoz, módszertant a látványosságok megfigyeléséhez, utazási földrajzot és történelmet, öröknaptárat, tájékoztatást az utakról, vásárokról és pénznemekről, de megtaláhatók benne az útijóslatok különféle fajtái (álomfejtések, tenyérjóslások, időjárási előrejelzések), s az úti imák és énekek is. Frölich utazási enciklopédiája jelentékeny mértékben befolyásolta az „ Ungarnbild" kialakulását a német közvéleményben is.

13 A korabeli utazó mindennapjai elevenednek meg a késmárki tudós rektor intelmei nyomán, ezek közül most csupán néhányat idézhetünk illusztrációként. Az utazás elvszerű magasztalása és az utasok testi esendősége egyaránt megjelenik ezekben. Az előbbire példák: „A tanultság a legbiztosabb úti felszerelés, sem hajótörés, sem tűzvész, sem háború, sem tolvajlás, sem rablás nem árt neki. " „Érdeklődéssel kell felkeresni, megszemlélni és megbecsülni a nagy emberek szülőhelyét. " „Szorgalmasan látogassuk útközben a templomokat. " Az utazás módjaira vonatkozó intelmek: „Nem kell túlzottan félni az út veszedelmeitől. " „Nemcsak az oda-, hanem a visszautat is gondosan meg kell fontolni. " „A lónak éjjel nappal gondját kell viselni. " Számos tanács szól az étkezésről: „A fogadóban néha nem szánk íze szerint készült ételt is el kell viselnünk. " „ Vendégségben apránként együk az ételt. " „A részegség kerülendő. " „Az itáliai vendéglőkben kerüljük a nyúlhúst. " Úgy tűnik, akkoriban is voltak renitens, kellő műveltség híján lévő útrakelők, késmárki tudós szerzőnk több intelme erre enged következtetni: „Az útitársak parasztosságát és durvaságát olykor türelemmel viselni kell. " „Ne versengjünk egykönnyen az útitársakkal. " A szálláshelyeken való viselkedést is fontosnak tartja: „A fogadóban olyan beszélgetést kell folytatni, ami a gazdát és a többi vendéget szórakoztatja, a beszélőt pedig megkedvelteti. " „Kerüljük az üres hencegést. " „A hazugnak jó legyen a memóriája. " „Előbb győződjünk meg a vendéglátó hűségéről, s csak azután bízzuk rá pénzünket. " „A vendéglátó lányait vagy szolgálóit ne zaklassuk szemérmetlenül. " További tanácsok a veszélyektől óvják az utazót, imígyen: „Ne menjünk vaktában veszélyes helyre. " „Ismeretlen és veszedelmes erdőbe ne merészkedjünk kísérő nélkül. " „ Viharban ne káromkodjunk. " Frölich Dávid utazási vezérfonalának további részletezése nélkül is látható, hogy aki azt áttanulmányozta, megfelelő módon megismerhette a kor utazási reguláit, felkészülhetett a nem csekély kockázatot jelentő és költséget igénylő vállalkozásra s a továbbiakban már csak rajta (és patrónusa bőkezűségén) múlott az utazás sikere. A gyalogosan útrakelő viator-ró\ életszerű leírást ad Comenius 1653-ban Sárospatakon készült jeles tankönyve, az Orbis pictus, amelyhez 1675-ben magyar szöveget is csatoltak. Eszerint: „Az úton-járó viszen (hordoz) a vállán tarisznyában (tüszőben) ami belé nem fért a zsebébe avagy táskájába; béfedettetik útiköpönyeggel; kezében tartja a botot (istápot, pálcát), mellyel támogassa magát; szüksége vagyon az útiköltségre (pénzre) s hűv s nyájas társra. A gyalogút kedvéért (az ösvény okáért) hanemha járt (törött) út lészen, el ne hagyja az ország útját. A félfelé való (tébolygó) utak és kettős utak megcsalnak és félfelé visznek a járatlan (töretlen) helyekre; nem oly igen a kerülő (kerengő) utak és kefüggetlen elterjedését jelzi, hogy még a XVIII. században is használják református közegben is: a debreceni Református Kollégium nagykönyvtárának U 464. sz. példányában a possessorbejegyzés: Paulus Oroszi, 1746. Példányszámáról vö. RMNy 1758. 13 TARN AI 1969, 72-73. 211