Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Vaday Andrea–Domboróczki László: Mezőszemere – Kismari-fenék. Késő-császárkori–kora-népvándorláskori temetőrészlet

Vaday Andrea - Domboróczki László Mezőszemere - Kismari-fenék Késő-császárkori - kora-népvándorláskori temetőrészlet Mezőszemere - Kismari-fenéken 25 szarmata sír - köztük egy üres sírgödör - került elő három sírcsoportban. (2. kép). A szarmata temetők közül kitűnik a mezőszemerei lelőhely, amíg a temetőkre a nagyfokú sírrablás jellemző, itt kivétel nélkül bolygatatlanok voltak a temetkezések. A D-É tájolású sírok között különféle típusú sírgödrök fordultak elő, indexértékük 2,2-3,64 között mozog. Nagyobb részükben meg lehetett figyelni a fémalkatrész nélküli koporsó, illetve halotti lepel egykori meglétét. Ezek mind női, mind férfi sírokban egyraánt előfordultak. A nem szerinti megoszlás: 59% férfi 33 % nő 4 % meghatározhatatlan nemű felnőtt és 4 % meghatározhatatlan nemű gyermek. A nemek megoszlása eltért a korszak temetőitől a férfi sírok javára. A sírok leletanyaga sok rokon vonást mutat az Alföld északi, késői temetőivel, Tiszakarád-Inasával, Tiszavalkkal, Tiszadobbal, Szihalom, Pamlényi-táblával, Szihalom, Budaszöggel stb. de hasonlóságok mutathatók ki az Alföld késő-szarmata a prehunkori és hunkori (Attila-kor) fázisának sírjaival is. Ékszer csak elvétve fordult elő a temetőben, a viseleti, és használati tárgyak nagy száma jellemzi a temetkezéseket (fibulák, tűk, övek, tarsolyok, szerszámok, kések, tűtartók, pásztorkészségek). A mellékletek között az üveg-, és agyagedények mellett viszonylag nagyszámú római pénz került elő a férfi és női sírokban egyaránt, míg az orsógombok a női sírok jellegzetes mellékletei voltak. A korszak sírjaiban megnő a fegyverek száma, Mezőszemerén az I. sírcsoportban a szokásosnál is több fegyver került elő. (A férfi sírok 64 %-ában). A későszarmata-kor két fázisának északi temetőinek egymáshoz viszonyított kronológiai és etnikai képéhez nyújtanak a mezőszemerei sírcsoportok újabb adatokat, ugyanis nem kezelhetők egy egységként a korábban Tiszadob-Tiszakarád-Tiszavalk-Mezőszemere csoportnak nevezett késői temetők, a korszak zavaros, és gyorsan változó politikai eseményei miatt sem. A kérdés tisztázásához Mezőszemerén az előkerült - temetővel egykorú sáncrészlet is hozzájárult. A Tiszadob-Tiszakarád-Tiszavalk kör temetői közül Tiszakarád, Szihalom-Budaszög, Tiszadob és Tiszavalk elhelyezkedésüket tekintve nem igazodik a sáncokhoz, keltezésük (Kr.u. 4. sz. vége - 5. sz. eleje) sem valószínűsíti, hogy a sánc védők temetőinek tekintsük őket, az előforduló fegyverek ellenére sem. Szihalom-Pamlényi-tábla és Mezőszemere-Kismari-fenék a középső, legkésőbbi sáncvonulattól délre helyezkedik el, az utóbbi szorosan a sánc mögött, ahhoz igazodva. E lelőhelyeken olyan római tárgyak kerültek elő, amelyek szorosabb római kapcsolatra utalnak (üvegedények, római propeller veretes övek, illetve ezek utánzatai). Az említett két lelőhely és a sánc viszonya, keltezésük leválasztja őket a fentebb felsorolt lelőhelyekről, amelyek már egy alapvetően megváltozott történeti időszakhoz tartoznak. A leletanyag alapján egyértelmű, hogy Mezőszemerén a sáncot védő, rómaiakkal szövetséges szarmaták katonai temetője került elő. Az I. sírcsoport két sírsorába temetkeztek a katonák és családtagjai, a III. sírcsoportba a rómaiakkal szövetséges szarmata előkelő család, míg a II. sírcsoport sírjaira nem voltjellemző a római militia inermis vagy mili204