Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Csiffáry Gergely: A szurok és a kőolaj használata a régi Magyarországon

Az a feltételezés, hogy a leprások szurokfőzők lehettek, némely esetben a korai okleveles adatokból is kikövetkeztethető. így például 1181-ben Fulcumar comes, királyi kardhordozó a bakonybéli apátságnak adományozta egyebek közt Palan (ma: Polányl) nevű Veszprém megyei birtokot, ahol „ inde ascendit et descendit ad molam Surt. Deinde ad silvam leprosorum. "

69 Ez esetben a leprásoknak adományozott erdőről történik említés, s talán az ajándékozás azért történt, hogy ott szurkot főzzenek. A leprások két ok miatt lehettek szurokfőzők. A szurok a bőrlepra egyfajta gyógyszere lehetett, miután az kifekélyesedéssel, nyílt sebekkel járó kór volt. A szurok megakadályozta a nyílt sebekkel borított testrészek elfertőződését. A másik pedig, hogy a lepra betegség szerencsétlenjei egyfajta rendszeres bevételekhez juthattak a szurok eladása révén, és így nem csupán a keresztényi könyöradományokból kénytelenek fenntartani közösségeiket. Az egykori szurokfőző telepek Poklos összetételű elnevezése elterjedéséhez vezetett az, hogy gyógyíthatatlan leprabetegek nyomorúságos telepei jelentették a kereszténykor emberének a földi poklot, amelyet vizuálisan is megtestesített az ott működő szurokfőző kemencék látványa. Az etimológusok szerint lehetséges, hogy a szláv nyelvekből a pokol szó eredeti jelentése, a szurok is átkerült a magyarba. Ennek emlékét őrizhetik részben a Poklos elemet tartalmazó helyneveink, de ezt a jelentést közszavakban előforduló adatokkal nem tudjuk igazolni, bár a pokol szó esetleg az egy adatból ismert „hínár és sárkeverék" jelentése ezzel függhet össze.

70 Még egy érdekes kapcsolatra szeretnénk rámutatni, amely a szurokfőző és a poklos előtagú helységeink, azaz a lepratelepek, valamint a természetes szénhidrogén előfordulások között lehetett. A Zala megyei csáktornyai járásban található Peklenica (magyarul: Bányavár) melletti szurok, illetve bitumenlelőhelyet emberemlékezet óta ismerik és használják. A helybeli nép csak kalamász forrásként emlegeti a Peklenica helységtől délnyugatra, alig több mint fél kilométerre a Murába ömlő Bocsec (Brodec, de nevezik Peklának is) patak nyugati (bal) partján, mintegy 75 méterre található szuroklelőhelyet. Itt a mintegy 4 m

2 kiterjedésű gödörből felbugyogó kátrány a forró nyári napokon messzire terjedő szagáról, a földi szurok feltörését kísérő gázoktól könnyen felismerhető. Ezért, a jellegzetes szaga miatt nevezték el a forrás körüli patakparti részeket a helyi lakosok „pri РокШ"-пак, azaz a pokolnál lévőnek.

11 A pokol szavunk etimológiailag szláv eredetű. Az óhorvát pakal, a cseh peklo vagy az orosz péklo közös vonása, hogy mindegyik szurkot jelent.

72 A szurok ószláv jelentésű alapszavára vezethető vissza a muraközi Peklenica helység neve, a földből előtörő kátrányforrás melletti patak Pekla elnevezése, továbbá a forrás melletti patakrész „pri Poklu" határneve. Végső soron a poklos szavunk eredeti jelentése szurkos lehetett. A kérdés az, hogy kik voltak a szurkosok, azaz a szurokfőzők? Minden valószínűség szerint szolgáltató népek, viszont az Árpád-kori fejedelmi (királyi) szolgáló népek közt 69 MAGYARY-KOSSA Gyula 1929.

1. 171. 70 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. 1976. 3. 240. 71 A forrás naponta - 1862-ben - 12 pint (16,8 liter) kőolajat termelt, de megfigyelték, hogy eró's viharok után a légnyomásváltozás hatására még több földi szurok bugyogott a felszínre. BENCZE Géza 1994. 36-37. 72 KNIEZSA István 1974.

1. 428-429. 108