Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

B. Gál Edit: Az Orczy bárók – család- és birtoklástörténeti vázlat

medrükkel különösen az észak-magyarországi folyók okoztak örökös gondot a településeknek, a birtokosoknak és a kormányzatnak. Orczy 1775. január 25-re összehívatta a folyamszabályozó bizottságot Tokajba. A két napig tartó tanácskozáson meghatározták a legközelebbi teendőket, a Bodrog, Labore, Latorca, az Ung és végül a Tisza rendezését. Elsődleges feladatának a hajózási akadályok - pl. a vízbe dóit, vagy az áradások után megfeneklett fatörzsek - eltávolítását tekintette. Leromboltatott számos, a folyómeder eliszaposodását kiváltó malmot. Javasolta, hogy valamennyi Tisza menti vármegye, nem törődve a többi folyóval fordítsa minden gondját a Tisza szabályozására. Hangsúlyozta, hogy sikert csak egy átfogó, a folyó egész vízgyűjtőjére kiterjedő terv alapján végrehajtott szabályozás hozhat. 1775 nyarán a vármegyei mérnököket maga mellé véve Tokajtól kiindulva fölfelé ment a Tisza mellett Zemplénen, Ugon, Beregen és Ugocsán keresztül Királyházáig, onnan vissza a folyón, nagyrészt tutajon és sorra mindent buzgalommal átvizsgált. Útjáról részletes jelentést írt. A Tisza szabályozására vonatkozó javaslatát azonban elutasították. Krieger Sámuel állami geometra javaslatára a vármegyei mérnökökkel elkészíttette megyéjük folyam-részletének térképét, de a munka díjazására nem kapott pénzt.

37 „Szükséges egy embert találni, Ki tud szenvedéssel Országot tzirkálni: Küldjük Ortzit, majd ő meg fogja vizsgálni, Lehet-e pénz nélkül nagy dolgot tsinálni. " - gúnyolódik saját magán. 1782. május 19-én benyújtotta lemondását. Ekkor már az Ungot egészen rendbe hozta, a „veszedelmes" malmokat leromboltatta, a töltéseket kijavíttatta, a medret megtisztíttatta, a csatornát jobb irányba vezette, ezáltal Ungvártól Zemplénig a vidék megszabadult az áradás veszedelmétől. A tiszteletdíj nélkül végzett áldozatos munkájáért II. József a Szent István renddel tüntette ki. Ennek ellenére megmaradt benne a keserűség, hogy birtokos társainak zöme nemcsak hogy nem tartotta szívügyének e hatalmas munkát, de a háta mögött még bolondnak is mondták, aki idejét, sőt pénzének egy részét ily „felesleges" munkára fordítja. „Ismét megbutykáztam Tiszának árjait Ott töltém, itt nyitám iszapolt árkait, Krieger zsinórával mérvén tsavargásit, Jobb egyenességre intéztem folyásit. De mikor én repedt, hajlongó hajótskán Tekenő formára vésett tsolnakotskán Ki teszem lelkemet véletlen veszélynek, Béts Pozson Társaim engem tsak nevetnek. " A földesúr azonban nem csak a Tisza szabályozására gondolt. Nagyobb veszélyt jelentett számára a Tárna, hiszen áradásaival közvetlenül fenyegette Őrsöt, a család residentiáját. A falut szinte körülölelte az élő és a holt Tárna. A kiöntések ingoványos, mocsaras területeket hagytak maguk után. Még 1783-ban is így ír róla II. József katonai felmérésének országleírása: „A Tárna szélessége 20-30, sőt 40 lépés, mélysége 2-3-4, sőt 6 láb. Medre mocsaras és csak a jelzett hidakon lehet átkelni rajta. Tartós esőzés esetén így el37 Kaján Imre és B. Gál Edit által 1989-ben rendezett kiállítás szövegéből. 72