Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

H. Szilasi Ágota: Arcok I. Az egri Dobó István Vármúzeum Képzőművészeti gyűjteményében lévő történeti (főúri polgári, főpapi) festett és szobor arcképábrázolások

És kérdés, hogy ezek után miként definiáljuk például az „Utolsó hajótörés"

27 szereplőinek kettős arcképét (Ltsz.: 55.165.), vagy „Martinuzzi Fráter György meggyilkolásának"

28 jelenetét (Ltsz.: 55.185.), melyen a támadó figurája inkább csak a politikus bíboros attribútumaként van jelen. Ezen képlékeny műfajhatárok mellett, amelynek sokértelmű darabjait még sorolhatnám, nehéz volt megálljt parancsolni, és a végső határt meghúzni a műtárgylista összeállításakor. A művek létének puszta közlésén túl e tematikus válogatás a kutatókon kívül a képzőművészeti gyűjtemény mindenkori kezelőinek, így számunkra is segítséget jelenthet. Hiszen nehéz a képek halmazából, és még számítógépre nem vitt, így nehézkesen kezelhető adataiból képet nyerni arról, kik is azok a XVII-XIX. századi férfiak és nők, s mi mindent illik tudni róluk, akik a raktár rácsairól ránk néznek. Fontos volt az adatgyűjtés során annak tisztázása is, hogy az adott portrék pontosan honnan, mikor, milyen körülmények között kerültek gyűjteményünkbe, hiszen ebben a témában több kérdőjeles, vagy csak szűkszavú információt adó bejegyzés található a leltárkönyvben. De találkoztam több olyan - köztük jelentős - festménnyel is az évek során, melyek beleltározatlanul kerültek a raktárba. így portrégyűjteményünk egyik legrégebbi darabjával, Nicolaus Földváry de Földvár 1640-es arcképével, illetve Than Mór két festményével... Igyekeztem a fellelhető dokumentumok, átadási jegyzékek, régi leltárkönyvek, valamint a gyarapodási napló adatai alapján feldolgozni, illetve tisztázni az egyes művekre vonatkozó ismereteket. Mindezek mellett nem állítom, hogy valamenynyi dokumentum a kezembe került. Itt szeretnék kitérni arra a tényre, hogy a képzőművészeti gyűjtemény jelentős része, illetve legkiemelkedőbb darabjai - az említett városi és megyei átadáson túl -az Érseki Líceumi Képtárból származnak. A Bartakovics Béla egri érsek által 1872-ben alapított, majd elsősorban egyházi személyiségek által gyarapított, a Líceum második emeletén kiállításon bemutatott képanyag, egy 1950. augusztus 4-én kelt rendelet alapján közgyűjteménybe került. Az átadás folyó hó 10-én meg is történt, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 13/1949. számú törvényerejű rendeletének 10§/1. bekezdésében foglalt kívánalmak megvalósíthatók legyenek. Az 1949. novemberében kiküldött szakértők

29 véleménye szerint a Vallás és Közoktatási Miniszter a gyűjteményt 1950. április 1-én nemzeti érdekű magángyűjteménnyé nyilvánította, melyről az egri Érseki Hivatalt értesítette.

30 Czapik Gyula érsek, mint az előírásokat betartani köteles tulajdonos, azonban a törvény által előírt feltételeket nem tudta biztosítani. Mivel az épületet, melyben a gyűjtemény el volt helyezve államosították, főiskolának használták, a múzeumi értékű tárgyak megóvása, a kiállítások működtetése megoldhatatlannak bizonyult az érsekség számára. Ugyan így megoldhatatlannak látszott a gyűjtemény érseki tulajdonban maradása esetén máshová költöztetése is. A háború alatt egyébként a helységeket többször erőszakosan feltörték, annak ablakai, tároló szekrényei megrongálódtak. Az egri érsek válasza után a miniszter a magángyűjtemény közgyűjteménybe való elhelyezését rendelte el.

31 S, hogy hogyan kerültek át a festmények a városi múzeumba, megint csak a korra jellemző történet. „A Pedagógiai Főiskola szakosító tanfolyamot végző hallgatói a koreai hét felajánlásaként vállalkoztak arra, hogy (a gyűjtemény — 27 Kovács Mihály festménye 28 Rákosi Nándor festménye 29 A felmérésben részvevő szakértők: dr. Garas Klára, Oelmacher Anna és Kun Imre voltak. 30 MOL.XIX-T-19-a-5327-1950. 31 MOL.XIX-T-19-a-9366-1950. 432