Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Varga Kálmán: Ábrázolások gróf Grassalkovich Antalról

A kor portréművészete és az egykorú Grassalkovich-ábrázolások A hazai barokk portréművészet a XVII. század második negyedétől alakult ki az udvari portréművészet mintaképei nyomán. Ekkor még nem beszélhetünk egységes stílusigazodásról, mert az ország három részre szakadása miatt a különböző vidékeken különböző hatások érvényesültek. A korszakra azonban jellemzőek az egész-, majd később a háromnegyed alakos ábrázolások, amelyek a főnemesi családokban többnyire ünnepi alkalmakra vagy jeles családi eseményekre készülnek. Ezeken a műveken nem annyira az egyéni karakterek megjelenítése vált fontossá, hanem inkább a társadalmi státusz felmutatása, mivel az ábrázolt leglényegesebb mondanivalója magáról éppen társadalmi helyzete volt: származása, rangja, foglalkozása, egyházi vagy világi hivatása. A magánemberi jellemzőknek így nem igazán volt jelentősége, ezért a művek alkotói csak arra törekedtek, hogy az arc élethű, azaz fiziognómiailag felismerhető legyen.

3 A portréfestészetnek ezt a reprezentatív, a jellemábrázolást lényegében nélkülöző vállfaját a XVIII. század is kedveli, bár a szatmári békével (1711) kezdődő konszolidáció korszakában elterjednek a félalakos, majd a század közepe táján a családi életet, az intim szférát megörökítő művek is. Témánk, Grassalkovich I. Antal vonatkozásában számunkra először a félalakos ábrázolások érdemelnek külön figyelmet, mivel „divatossá" válásuk szoros összefüggésben áll az ekkor kimutatható nemesi mobilitással. Ezt a műfajt ugyanis jellemzően a köznemességből felemelkedő ún. hivatalnok-nemesség köreiben találjuk meg. A többnyire sötét háttér előtt, dúsan zsinórozott öltözetben, csípőre tett kézzel festett figurák XVII. századi mintákat idéznek, s archaizáló stílusukkal alighanem a családok főnemesi tradícióinak hiányát is hivatottak vizuálisan pótolni. Gyakorta attribútumokkal mutatják az ábrázolt személy társadalmi státuszát vagy felemelkedésének „zálogát": Werbőczy Corpus Juris-a (jogászi karrier), íróasztal vagy írásrészletek (magas hivatali beosztás) éppúgy megjelenhet e képeken, mint akár Mária Terézia büsztje (királynői kegy).

4 Az általunk ismert, többnyire a XVIII. század közepe tájára datálható Grassalkovichportrék zöme (Kat.1-10.) félalakos ábrázolás, és valószínűleg ebbe a típusba sorolható a csak adatokból ismert művek némelyike is (Kat.17.). Csoportjukból azonban karakteresen elkülöníthető egy olyan ábrázolás (Kat.l., 1 kép.), amely az arcvonások fiatalosságán túl az öltözet erőteljes vörös színfoltjával is a kezdődő karrier dinamizmusára utal. A kép - a feliratból következtetve - alighanem a grófi cím elnyerésekor (1743), esetleg az aradi főispánság kezdetekor (1744) készült. Ekkor I. Antal már nem fiatal ember, de ereje teljében van, s ezt a ruházat vöröse különösen hangsúlyozza: a korszakban élénkvörös öltözetet fiatalabb, ambiciózus nemesek hordanak, míg a sötétebb árnyalatok (kék, fekete) inkább az idősebb, pályájukon már jórészt biztonsággal mozgó főnemesek portréira jellemzőek. Ez utóbbi színvilág jelenik meg aztán azoknál a félalakos ábrázolásoknál (Kat.2-9.), amelyek a főúr udvari karrierjének kiteljesedésekor készültek. (Datálásukat a Kat.2. feliratában rögzített 1749-es évszám segíti.

5 2. kép.) Grassalkovich 1748-tól lesz koronaőr és a hazai 3 BUZÁSI Enikő 1984. 212-213. 4 A félalakos Grassalkovich-képek közeli rokonaiként említhetjük például Péterffy János királyi táblai ülnök, Festetich Pál kamarai alelnök és Sigray Károly, a hétszemélyes tábla ülnöke portréit. BUZÁSI, 1988. Kat. C.39., C.84. és C.90. 5 Ne tévesszen meg bennünket a Kat. 10. képen olvasható 177l-es évszám. Bizonyosra vehető, hogy a datálás utólag került a képre, mert más példák (Kat.6-9.) kizárják, hogy ekkor a Szent István Rend nagykeresztje nélküli kép készült volna. 408