Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Császi Irén: Vallásos értékrend a falusi gyermekek nevelésében

olvasóval, akinek sok lánya volt otthon. Ha gyerek volt tolókocsit, botot vagy mézeskalács lovat kapott. " (Zám Istvánné, 82.év, Mátraderecske, katolikus, 1999.) A Mátraverebélyi szentkútról hazaérkező búcsúsokat az otthonmaradt gyerekek figyelték, és amikor látták közeledésüket, vitték a hírt a harangozónak. Meghúzták a harangot, melynek hangjára az otthoniak elindultak a búcsúsok fogadására. Mátraderecskén a falubeliek harangszó kíséretében a Szép kereszthez vonultak lobogókkal. Találkozáskor a lobogókat, keresztet meghajtották egymás előtt, majd összevegyülve tértek be a templomba. „A gyerekek szaladtak elejbünk, már a keresztnél odaadtuk a búcsúfiát, vagy itthon kapták meg. A kereszttől a templomba mentünk, a pap ott várta a búcsúsokat. " (Zám Istvánné, 82.év, Mátraderecske, katolikus, 1999.) A templombúcsút vendégségnek, vendéges búcsúnak nevezték Mátraderecskén. Szeptember harmadik vasárnapján tartják a Fájdalmas búcsút. Erre az ünnepre hazalátogattak a távolba szakadt családtagok, és eljöttek a közeli falvakban élő rokonok, ismerősök is. Az alkalomra már egy héttel korábban készültek, a házat meszelték, takarították, kerítést, ritkábban ablakkeretet festettek. Ebbe a munkába bekapcsolódtak a gyerekek is. A más napokon rájuk bízott munkát végezték most is: udvarsöprés, takarítás, portörlés. Az előkészületekhez tartozott a temető felkeresése, a rokonok sírjának a rendbetétele, virágozása. A nagyszülők rendszerint magukkal vitték a nagyobb kislányokat. A gyerekek locsolóvizet hordtak a virágokra, segítettek gyomlálni. Búcsúra általában új ruhát kaptak a gyerekek, a nagyobbaknak cipőt is csináltattak. A búcsú napján a kicsi gyerekek szüleikkel, vagy nagyszüleikkel együtt mentek a misére, a nagyobb gyerekek maguktól is mehettek. Mise után, vagy ebéd után vitték a gyerekeket a búcsúba. Berényi Andrásné önéletrajzi írásában így emlékszik a vendéges búcsúra: Búcsúkor cipőre öltözve, fülbevaló fülünkben, hajunkban szalagos körfésű, és a kikeményített ünneplő ruhánkban feszítettünk. Öregapám kézen fogva bennünket délután elvitt a búcsúvásárba, vett nekünk a nyakunkba mézeskalács olvasót.

22 Az ünnepre vendégeket vártak és fogadtak a helyi családok. A rokonok, más faluban élő barátok a gyerekeknek adtak pár fillért, vagy édességet hoztak. A gyermekek családon és faluközösségen belüli vallásos nevelésének áttekintése után megállapíthatjuk, hogy a XX. század első felében a vallásos családok gyermekeiket aktív keresztényekké, tevékeny vallásgyakorló tagokká nevelték. A falusi embert kicsi gyermekkorától kezdve végigkísérte a vallásosság, mely a személyiség egész alakulására hatással volt és segített a szocializációs folyamatban. Megvizsgálva, hogy nemek szerint miként alakult a gyerekek vallásos alkalmakon való részvétele, azt mondhatjuk, hogy elsősorban a lányok voltak az aktívabbak, és ez felnőtt korukban is hasonló tendenciát mutat. A családon kívül meghatározó volt még a falu vallásos életének élénksége, a tanító és a pap személyisége. A lakókörnyezet, a ház vallásos témájú tárgyai, a templom és a szakrális tér csomópontjai (keresztek, szobrok, kápolnák, kálváriák) hozzásegítették a fiatalokat a vallásos élményvilág elfogadásához. Előidézték a gyermekben a hétköznapokból való kiszakadást, az ünnepek lelki átélését. A vallásos szokásokban részt vállaltak a gyerekek, meg volt a cselekmények menetében a szerepük. A hagyomány felnőtt korában is megerősítette a vallásos viselkedésükben. így maradhatott meg erős hitük, mely a mai hitéletben még megmutatkozik. A falusi templombajárók főként azok az idős emberek, akik gyermekkorukban vallásos nevelésben részesültek. A határon túli területek kisebbségének vallásossága egyben nemzetiségi hovatartozás kifeje22 BERÉNYI Andrásné DIV. ENA 1079-69. 404