Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Császi Irén: Vallásos értékrend a falusi gyermekek nevelésében

árnyékot csináltunk, úgy tudtunk dolgozni. " (Csorba Sára, 63 év, Szék, református, 1998.) Ahogy beszélni kezdett a gyermek, egyre jobban részese lett a vallásos nevelésnek. Ami kezdődött az első imádságok, fohászok megtanításával, a katolikusoknál a keresztvetés elsajátításával, a szentképi ábrázolások elmagyarázásával, minden felekezetnél az étkezés előtti és utáni közös imádsággal, valamint a templomi istentiszteleteken való részvétellel. Már a második, harmadik esztendőbe lépő gyermekkel tanítgatták az apró imádságokat. Rendkívül nagy szerepet játszott a gyermek vallási életének alakulásában a szülő és nagyszülő személyes példája: az imádság és a Biblia olvasása. Felekezetnek és napszaknak megfelelően megtanították a reggeli imát, harangszóra az Úr angyalát, étkezések előtti és utáni imát, valamint az esti imát. Az imádság alatt a gyermek összekulcsolta két kezét, s lehajtotta a fejét. Széken már két éves kortól kezdték tanítani a következő imádságot: Úr Jézus, szükségem van Rád, Köszönöm, hogy meghaltál értem a keresztfán, Kinyitom előtted életem kapuját, Befogadlak Téged mint Uramat és megváltómat, Te irányítsd életemet, tégy engem olyanná, Amilyenné akarod, hogy legyek. Amen. (Csorba Sára, 63 év, Szék, református, 1998.) Református gyermekimák Reggeli ima Összeteszem két kezem, úgy áldalak Istenem, hogy az elmúlt éjjelen, megőriztél engemet. Kérlek édes jó atyám, tartsd meg életemet, segítsd a jóra igyekezetemet. Amen. (Antal Katalin, 83 év, Köröstárkány, református, 1998.) Én Istenem felébredtem, Te őrködtél én felettem, köszönöm, hogy megtartottál, hogy felettem virrasztottál, óvj meg ma is szent kezeddel, szent kezedből ne eressz el, vedd magadhoz akit szeretsz, ó hallgasd meg kérésemet. Amen Székely Márton, 78 év, Tacs, BeszterceNaszód, református, 1997.) Fel kelt a Nap, fogadd el hát Jézus szavát, akaratát. (Csorba Sára, 63 év, Szék, református, 1997.) Összeteszem a két kezem, Úgy kérem a jó Istenem, Hogy áldjon meg, legyen velem, Míg csak a nap le nem megyén, Harangoznak a szívemben, A jó Isten szeret engem, Adott nékem új napot, én neki hálát adok, Mikor este lefeküdtem, setét volt, Most világos bíbor piros az égbolt. A setétben Te őriztél, a reggelre Te ébresztél engemet, Áldott legyen Uram a Te szent neved. Amen. (Özv. Benke Balázsné, 83.év, Noszvaj, református, 2000.) 390