Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Császi Irén: Vallásos értékrend a falusi gyermekek nevelésében

gyakorlat, szakrális tárgyak stb.). Az egyes vallási csoportokon belül - római katolikus, református-, idős ill. középkorú nőket és férfiakat mértem fel. A visszaemlékezések a XX. század első felének családban történő vallásos nevelését tárják fel. A tanulmányban, a családban folyó vallásos nevelést mutatom be, nem térek ki az egyházi, iskolai oktatás vallásos rendszerére. A vallásos család Az általam vizsgált falvakban a protestánsoknál azokat a családokat nevezték vallásosabbnak, melyekből a családfő is rendszeresen járt templomba, minden vallásos alkalmon részt vett, adakozó volt, ill. valamilyen tisztséget is viselt ott (presbiter, gondnok). A katolikus felekezetűeknél a templomszolga, harangozó és a rendszeresen misére járó asszonyok és férfiak családjait nevezték vallásosabbnak, azokat, akik vallásos társulatok tagjai, adakozásukkal az egyház segítői, aktív részvevői a vallásos életnek. A Mátraderecskén vizsgált katolikus családban a családfő mutatott példát vallásosságával. A reggeli, déli, esti, étkezés előtti és utáni imádkozásokat ő vezette. Ünnepek alkalmával az esti családi énekek tanítója volt, melyen a gyerekek is részvettek. A vizsgált családokból rendszeresen jártak templomba s éltek a „sákramentumokkal". „A vallásos családnak Istenfélőnek kell lenni, féljük az О nevét. A Mi Atyánkat nemcsak úgy elmondani, hanem szívemből, belülről érezve, a mi Atyánk az én Atyám, ezt kell érezni. Mindig jobb az Úrnak az akarata, ezt kell elfogadni. " (Csorba Sára, 63 év, Szék, református, 1998.) „A szülőkön múlott mindig a vallásos nevelés. " így fogalmazott egy 80 éves katolikus asszony.„Hittük Istent, О mindenhol van, О mindent lát, mindent tud, őnála nélkül még a hajunk szála sem eshet el. " (Kovács Józsefné Fazekas Margit, 80 év, Mátraderecske, katolikus, 1999.) A gyermekáldás után sóvárgó asszony rendszeresen elzarándokolt a szentbúcsúba. Imádságaiban a Szűz Anyához fohászkodott. Gyermekszületés esetén hálaérzésből hálaadó márványtáblát készíttetett. Erre találunk példát a megsokasodott hálatáblák között az egri Szervita templomban: Szűzanyám köszönjük Gáborkát 1978. (1. kép) A gyermekáldást a vallásos családok Isten áldásaként fogadták. A magyar nyelvben a gyermekét váró asszony megnevezésére, tájegységenként is több változat alakult ki. A magyar nyelvjárások atlaszának kutatói, a vizsgált megyék területéről az alábbi megnevezéseket közlik. Állapotos, (Verpelét, Heves m.), viselős, terhes (Gyöngyöspata, Heves m.), várandós, terhes, állapotos (Balmazújváros, Hajdú-Bihar m.), viselős, várandós, terhes, álapotos (Debrecen, Hajdú-Bihar m.), viselős (Köröstárkány, Románia), vastag (Zselyk, Románia).

3 Hajdúszoboszlón használták még a más állapotban van kifejezést. Ezekből a megnevezésekből is kitűnik a gyermekvárás öröme. Ha az Isten bárányt ad, legelőt is ad neki, mondják a mezőkövesdiek a gyermekáldásról. A gyermeket természetesnek és kívánatosnak tartották a családban, talán mind a születésük, mind az elvesztésük természetesebb volt, mint a mai társadalomban.

4 A gyermeklétszám családonkénti alakulásában jelentős szerepet játszott a vallási hovatartozás. A gyermek születésekor a katolikusok Szent Annához imádkoztak. Születése után a gyermek mindennapjait kísérte a vallásos cselekedet. Egyházi szentelmények közül a szentelt vizet már a gyermek születésekor használták. A gyermekágyat, az újszülöttet, a szobát meghintették szenteltvízzel. A dunnikájára, pólykötőjébe 3 A magyar nyelvjárások atlasza III. 484. 4 FÜGEDI Márta 1995. 243-249. 386