Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)
Gy. Gömöri Ilona: Út menti keresztek, kegyszobrok, falifülkék Hevesen és határában
nagyja. Az imát előimádkozó vezetésével végezték. Szárazság idején esőét könyörögtek. A templomi funkció mutatkozik meg abban is, hogy ha az ötödrésziek közül meghalt valaki, harangoztak. A harangszónak a vallásos szerepén kívül a mindennapi élet más területein is nagy jelentősége volt. Jelezte az időt is, eleinte reggel-délben-este, később csak délben harangoztak. Ez a mezőőr dolga volt, számára a harangláb mellett kis deszkabódé is épült. A nép hitvilágában a harangszónak gonoszűző, mágikus célzata is volt. „Országszerte elterjedt szokás, hogy vihar közeledtével harangoztak. Úgy képzelték, hogy a megszentelt harang zúgása elűzi a gonosz lelkeket, amelyek vihar képében jelennek meg". 86 Az ötödrésziek hitték, hogy a harangozás elűzi a vihart: „Annak olyan jó harangja volt, hogy még a jégfelhőket is szétkergette". Az építmény így egyszerre töltött be vallásos és mágikus funkciót. A szakrális objektumok felkeresése Mindenszentek napján a legáltalánosabb. Ilyenkor egyéni, családi szokás volt a gyertyagyújtás az „élő" út menti keresztek, kegyszobrok előtt, sőt a falifülkékbe is tettek ilyenkor mécsest vagy virágot. Gyakori volt, hogy ilyenkor a kerítésen belüli, családok által állított kegyszobrok elé a környékbeliek is elhelyezték virágjukat vagy mécsesüket. Pl. a Fájdalmas Anya szobránál, ha a kapu nem volt nyitva, még a kerítésen át betolva is igyekezték letenni azokat az építmény talapzatára. Az út menti keresztek előtti egyéni tiszteletadás ma is megfigyelhető főként az idősebb korosztály körében. Előtte elhaladva keresztet vetnek, a férfiak kalapot emelnek, sokszor még kerékpáron ülve is. Ha megállnak, a következő, általánosan ismert imát mondják: „Imádunk Téged Krisztus és áldunk téged, mert Te szent Kereszted által megváltottad a világot". Ezt a tiszteletadást a kegyszobrok vonatkozásában nem végzik, erre csak a bernáthegyi Szent Antal-szobornál találunk példát, a környékbeli hívek egy része megállt magánosan imádkozni, ha útjuk előtte vezetett el. A vallásos célú építmények állíttatói igyekeztek azok védelméről is gondoskodni. Több keresztet kis kerítéssel vettek körül. Azonban mégis sokszor megtörtént az 1945 utáni korszakban, hogy traktorral munka közben véletlenül vagy szándékosan azokat megrongálták vagy ledöntötték. Több keresztet ezért eredeti helyéről a lakóház elé, kerítésen belülre helyeztek. A gondozás mindig az asszonyok feladata. A külterületi kereszteket azok gondozzák, akik a közelében laknak vagy a földjük arra van. Árpilis végén körbeültetik, majd rendszeresen kapálják. Az évszaknak megfelelő friss virág mindig van a még „élő" keresztek alatt. Nem tesznek virágot azok alá, amelyek már kiestek a helyi kultuszból, nem töltik be eredeti funkciójukat. Ezek sorsa többnyire a lassú pusztulás. A keresztek felújítása Hevesen az elmúlt tíz évben, a rendszerváltás óta vett nagy lendületet. Különösen nagy érdeme van ebben Kovács József kanonoknak. О volt az első helyi plébános, aki számba vette az út menti feszületeket, fotókat készített róluk. Közel egy évtizedes munkálkodása alatt 9 kereszt felújítása valósult meg kezdeményezésével és támogatásával (ebbe a temetői keresztek is beletartoznak). Építő, értékőrző szellemisége elhunyta után is tovább munkál a hívekben: jelenleg is tervezik keresztek felújítását. 86 BÁRTH János 1990. 350. 376
