Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Cs. Schwalm Edit: Az egri férfiviselet alakulása a források tükrében

Egyéb posztó felsőruhák. 1846-ban írja Sávoly Lajos, hogy a férfiak, ha tehetősek, sötétkék prémes dolmányt viselnek. A mellékelt képen ezt sajnos nem tudjuk azonosítani.

104 Az 1854-es metszeten viszont már együtt láthatjuk a paszománnyal, ezüstgombokkal, gazdagon díszített posztómellényt, dolmányt és prémes mentét. A fertálymesteri tablókon 1875-ig - még felfedezhetjük ezeket a ruhadarabokat. A XIX. század végén, XX. század elején a mente és dolmány helyébe több, posztóból készült kabátféle lépett. Leírások alapján ismerjük, a fotókon, képeslapokon sajnos nem tudjuk beazonosítani ezeket a ruhadarabokat. A bekecs bélése fehér barchet, alsó része fodrosán szabott, „magyar mente forma" s ez a fodros rész piros filccel bélelt. Díszítése fekete zsinórozás és pitykegomb, szegélye fekete bársony prém, más leírás szerint bárányprém. A huszárka hasonló szabású, csak széle nem volt prémezve. A bandzsur vagy farkas rekli nevét onnan kapta, hogy hátul, a derék résztől úgy szabták, hogy az anyag egy mereven álló, dupla fodrot vetett, amit piros filccel kibéleltek. Flanel bélése alá gyakran vattát tettek, hogy melegebb legyen. Szélét körben prémszegés díszítette. A rekli vagy rokk posztóból és szövetből egyaránt készült, csípőn alul ért, zsinórgombokkal, zsinórozással díszítették. Gallérján, ujja végén, zsebén keskeny bársony szeges. Bőgatyához és nadrághoz egyaránt hordták még a XX. század elején is. Az 1910-es évektől azonban fokozatosan kezdik elhagyni a férfiak a zsinóros, prémes díszítésű posztóujjasokat, helyüket átveszik a polgári öltözetből a különböző kabátformák. Az I. világháború után ez a folyamat befejeződött. Posztóköpönyegről 1846-tól a XIX. század második feléig minden leírásban szó van, ábrázolást nem ismerünk. К fertálymesteri köpönyeg maradt fenn az 1950-es évekig. Szűr. 1880-1890 között még általános a viselete, kb. az első világháborúig elvétve hordták. Az 1846-os ábrázoláson már feltűnik egy virággal díszített gallérú szűr. Az 1854-es metszeten sokkal díszesebb, ujján, alján is hímzett. Egerben háromféle szűrt hordtak: hétköznap egyszerű, posztó rátéttel díszített, ünnepen igen díszes, szinte a szűr teljes felületét beborító hímzéses darabokat, az idősebb férfiak kb. 1880-1900 között fekete szűrt viseltek.

105 Bunda. Bokáig érő, juhbőrből készült, vállán kevés hímzéssel, nyakán fekete szőrme. Kevesen viselték, mert igen drága darab volt. Egyszerűbb, díszítés nélküli változatát fuvarosok is hordták. Lábbeli. Hétköznap, munkában, egészen az 1920-as évekig bocskort viseltek. Ügyesebb hóstyai mesterek készítették használt csizmaszárból, bőr szíjjal körülfűzve. A csizma ünnepi viselet, formája változott. Az 1890-es évekig puha szárú, oldalt varrott, majd kemény szárú, hátul varrott, ráncos torkú csizma jött divatba. Bocskorba, csizmába flanel vagy gyolcs kapcát viseltek. Az I. világháború előtt már feltűnik a bakancs, és ezzel együtt a pantalló, de a csizma megmarad ünneplőnek. A férfiak viselete - amint látjuk - a XX. század elejétől gyors tempóban megváltozott. Az I. világháború után kialakul a következő ünnepi viselet: bolti ing, alsónadrág {lábravaló), csizmanadrág, kiskabát, mellény (a kabát anyagából), csizma. Fokozatosan tért hódít a polgári viseletből a pantalló. Hétköznapi viseletnél a szűk, kékre festett vászonnadrággal, mint munkába hordott ruhadarabbal még az 1930-as években is találkozunk, a keskeny kékfestő köténnyel együtt. 104 A kép jobb oldalán ülő férfi vállára vetett ruhadarabról nem tudhatjuk, hogy ez-e a prémes dolmány, vagy mente, inkább mentének véljük. A mente hosszabb, prémezett, vállra vetve is hordták, de a parasztságnál a dolmányt is viselték ilyen módon. 105 Az egri cifraszűrről és szűrszabó iparról Györffy István munkájában olvashatunk. Györffy István 1930. 167-168. 342